[Zolnay János]

Vissza a főcikkhez →

„A kormánykoalíció Budapestet lassú pusztulásra ítélte”

Beszélő: Mi a véleménye a lakástörvényről?

– Ez a jogszabály valójában nem más, mint egy privatizációs törvény. Az előzmények alapján számítani lehetett a vételi jogra, amely egy már korábban elrontott privatizációs folyamat végére tesz pontot.

Beszélő: Hogy érinti Erzsébetvárost a bérlők vételi jogának törvénybe foglalása?

– Már a tanácsi vezetés kijelölte a körúti és a Rákóczi utcai házakat eladásra. Az 1300 épületből eddig mintegy 530 épületet adtunk el, illetve a 35 000 lakásból hozzávetőlegesen 10 000-t. További 10 000 lakás ki van jelölve eladásra, tehát a folyamat végigfut a korábbi jogszabályok szerint is. A számítások szerint tehát összesen 20 000 lakást fognak megvenni a bérlők. Lényegében csak műszaki, városfejlesztési okokból vannak tilalmi listán lakások. Körülbelül 20 rehabilitált ház van a kerületben, azaz olyan épület, amelyet nemcsak teljesen felújítottak, hanem a lakókörnyezetet is emberibbé tették.

Beszélő: A gyors privatizáció hívei azzal érvelnek, hogy a bérlők a jogbizonytalanság miatt veszik meg a lakásaikat.

– A VII. kerületi lakások egyharmada nem komfortos – 20 százalékuk komfort nélküli, 10 százalékuk félkomfortos. Szociális segélyezésre évente 200 milliót költünk. A családok egyharmada létminimum alatt él. A nyugdíjasok aránya 40 százalék felett van. Ebből az következik, hogy valószínűleg a lakások egyharmadát nem fogják megvenni, illetve ha megveszik, akkor a tulajdonosok nem lesznek képesek fenntartani őket. Egy komfortos lakás havi lakbére 15 Ft/m2 volt eddig, ha társasházzá alakul, akkor az új tulajdonosok kénytelenek lesznek havi 30-35 Ft/m2 közös költséget megállapítani azért, hogy működtessék a házat. A jobb állapotú házakat olcsóbb üzemeltetni, ott lakik a jobban kereső népesség, így az várható, hogy a jobb állapotú házak karbantartása lesz megoldva, a rosszabb állapotú házak állapota tovább romlik. Ettől a tehertől az önkormányzat látszólag megszabadul, ám a gond a kerületben marad, és évek múlva ez majd visszaüt. A rehabilitált házakat eddig 70 százalékos vételáron terveztük eladni. A most elfogadott törvény 50 százalékban maximálja a vételárat. A felújított lakásokra négyzetméterenként átlag 30 ezer Ft-ot költöttünk, ez a pénz most jórészt elúszik, tehát nem jön vissza a lakásszférába. Sok lakást a volt bérlő irodának ad el, az árkülönbözet sem folyik vissza a lakásszférába.

Beszélő: Változtat-e a törvény az erzsébetvárosi gyakorlaton?

– Az eddig eladott lakások többnyire az átlagnál jobb épületekben vannak, komfortfokozatuk is magasabb. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a testület akkor foglalkozott az adott ház kijelölésével, ha a vételi igény meghaladta a 35 százalékot, mivel e küszöb alatt többe kerül a privatizáció, mint amennyi a vételár. Talán még 50 olyan ház van, amely nincs tilalmi listán, és ahol a vételi igény meghaladja a 35 százalékot. Most arra lehet számítani, hogy azokban a házakban, ahol a vételi igény nem haladja meg a 35 százalékot, akad azért egy-két lakó, aki meg akarja venni a lakását. Erre az önkormányzat ráfizet.

Beszélő: A jogszabály szerint a helyiségbérlőket is vételi jog illeti meg. Mit jelent ez a kerület számára?

– A lakásszférát csak a helyiségbérleti díjakból lehetne szubvencionálni, ugyanakkor a belső kerületekben a helyiségek több mint 50 százalékát albérletbe adják. A hetedik kerületben például a volt Kelet-pesti Vendéglátóipari Vállalatból a Németh-kormány által létrehozott privatizációs szabályok szerint átalakult Orient Rt. jórészt az általa olcsón bérelt helyiségek albérletbe adásából él. Négyzetméterenként évi 1000-2000 forintért bérli a helyiségeket az önkormányzattól, és 15-20-30 ezer forintért adja albérletbe, ami a kezdő, tőkeszegény vállalkozásokat teszi tönkre. Az új törvény szerint viszont az Orient Rt. most a forgalmi érték 60 százalékáért vásárolhatja meg a helyiségeket. Így nem fog Magyarországon kiegyensúlyozott piacgazdaság kialakulni. Tudni kell még, hogy 1990-ben 20 milliárd forint volt a kerületben a felújítási elmaradás, amit a helyiségbérek piaci szintre emeléséből tíz év alatt fedezni lehetne. Így azonban a privatizációból körülbelül 7 milliárd forint folyik majd be. Ennek a törvénynek az elfogadásával a kormánykoalíció Budapestet lassú pusztulásra ítélte.

• Belföld