[Zolnay János]

Vissza a főcikkhez →

„Az önkormányzatok meg fogják támadni a törvényt az Alkotmánybíróságon”

Beszélő: Mi a véleménye a lakástörvényről?

– Az egyik fájó pont az, hogy ha egyszer tulajdonunkba adták a bérlakásokat, úgy érezzük, hogy most ezeket a tulajdonosi jogokat vissza akarják vonni, illetve korlátozni akarják ezzel a törvénnyel. A mi kerületünkben 1992-ben a bérlakásokból 172 millió Ft jött be lakbérként, míg a nem lakáscélú helyiségekből 70 millió Ft. Mi ahhoz, hogy ezeket a bérlakásokat megfelelő színvonalon tudjuk tartani, ezt a bizonyos 70 milliót visszaforgattuk a lakások fenntartására. Most ettől elesünk, hiszen kötelesek leszünk eladni a helyiségeket. Úgy gondolom, hogy ha valakinek van valami a tulajdonában, akkor saját maga rendelkezik vele belátása szerint. Ez a törvény sérti a tulajdonosi jogokat. Biztos vagyok abban, hogy az önkormányzatok meg fogják támadni a törvényt az Alkotmánybíróságon.

Beszélő: Hogyan alakult a kerületben a lakásprivatizáció az elmúlt három évben?

– A XV. kerületben 97 ezer ember él, ebből 45 ezer ember Újpalotán panellakásokban lakik. Újpalotán jelentős mennyiségű bérlakás van. 1990 novemberében, hivatalba lépésünk után leállítottuk a privatizációt, mert nem tudtuk, hogy ez jó-e vagy sem. Azt gondoltuk, hogy majd a nagy lakáskoncepcióhoz, illetve -törvényhez kell igazítani a kerületi gyakorlatot. Mivel azonban a lakástörvény késlekedett, 1991 áprilisától folytattuk a leállított elidegenítéseket. Máig a 12 600 lakásból mintegy 2000-2500 lakást adtunk el. Három kft. foglalkozik a bérlakások elidegenítésével. Az eladások során a 32/1969-es kormányrendeletet tekintettük irányadónak. A tizenöt éven belül felújításban nem részesült épületeket a forgalmi érték 15%-áért adtuk el. Ettől néhány esetben tértünk csak el, és legfeljebb egy-két százalékkal.

Beszélő: Ez azt jelenti, hogy a lakástörvény által a bérlőknek biztosított vételi jog ellen csak elvi kifogásaik vannak, de a privatizáció gyakorlatával egyetértenek?

– A törvény arra biztatja a bérlőket, hogy vegyék meg a lakásokat. Ezzel bizonyos fokig egyet lehet érteni, az önkormányzat érdeke is az, hogy azokat a lakásokat, amelyeket saját erőből nem tudunk felújítani, adjuk el kedvezményesen a lakóknak, ha átvállalják a felújítási terheket. Ha a lakók tulajdonosok lesznek, akkor a szemléletük is megváltozik. Ami sértő az önkormányzatokra nézve, az a lakbérstop, a helyiségek kötelező eladása, de önmagában a privatizáció ösztönzése nem baj.

Beszélő: Képesek lesznek-e arra az új tulajdonosok, hogy állják a felújítások, illetve a karbantartások költségeit?

– Vannak azonnali felújítási kötelezettségek, de vannak olyanok is, mint például a lapostetők beázása. Újpalotán húszévesek a házak, és majdnem mindegyik megérett arra, hogy kicseréljék a lapostetők szigetelését. Ez pedig milliókba kerül. Ennek fedezetét az új tulajdonosok nem vagy csak részben lesznek képesek előteremteni. Ezért nagyon fontos, hogy korrekt módon tájékoztassuk a leendő tulajdonosokat az adott épület állapotáról. A megszavazott közös költség és a felújításra elkülönített alap valószínűleg nem fogja fedezni ezeket a nagyberuházásokat, és a ház kénytelen lesz kölcsönt felvenni.

Beszélő: Változtat-e a törvény az önkormányzat eddigi privatizációs gyakorlatán?

– A helyiségeladásokkal nem értünk egyet, ezt diktátumnak tartjuk. A bérlakásokat valószínűleg az eddigi ütemben és az eddigi áron fogjuk eladni.

• Belföld