[Zolnay János]

Vissza a főcikkhez →

„Ma már nem tudok egy sváb bált összehozni” – dohog a budakalászi német kisebbségi önkormányzat kezdeményezője, Koller István. Németül csak pár mondatot tud, így van ezzel a nyolcezer fős Budakalász mintegy ezer sváb polgárának többsége. A nyelvfelejtés időszaka az ötvenes évekre tehető, Koller szülei a négy fal között még németül csevegtek, de utcán ez már nem volt tanácsos. Apjának cukrászdája volt, amíg be nem zárták, nagyapjának cséplőgépe, amíg a hatóság ripityára nem törte. Koller azért nem panaszkodik. Felesége magyar, lánya olaszul tud, veje – aki cigány – anyanyelvein kívül angolul. Németül még csak véletlenül se beszél senki a családban.

„Volt már igazi sváb bálban?” – teszi fel a költői kérdést Koller. Ma már ő is Vecsésre, Soroksárra, Pilisvörösvárra jár, arrafelé még van élet, és a svábok közül is többen értik a németet. Vecsésen például német tannyelvű iskola is alakult, Budakalászon ez szóba se kerülhet, a gyerekek az alapfokon kezdik a német nyelvtan tanulását az iskolában. A kisebbségi önkormányzat célja egyelőre inkább csak szimbolikus; jó lenne megint sváb zenekar, meg persze sváb bál.

• Belföld