Z. J. [Zolnay János]

Vissza a főcikkhez →

Az iskolaháborújáról elhíresült Dabas-Sári mintegy négyezer lakosának többsége ma is szlovák. „Sári nyelvi sziget” – mondják a helybeliek. Az egyesítés Dabassal nemcsak azt jelentette, hogy a központ kisvárossá fejlesztésének a periféria – a korábban önálló – Sári út- és közműfejlesztésének elmaradása volt az ára. A falubeliek úgy érezték, addigi szigetlétük veszélybe került. Sáriban soha nem volt szlovák iskola, a hívők a katolikus templomban soha nem hallhattak szlovák nyelvű misét. Intézmények hiányában maradt az óvatos elzárkózás. A családok otthon anyanyelvükön beszéltek, a gyerekek csak az iskolában tanultak meg jól magyarul, arra azonban soha nem gondoltak, hogy Sáriban szlovák iskolát létesítsenek, bár a létszám ezt lehetővé tette volna.

A rendszerváltozást követően fordult a kocka, az önkormányzat főleg Sári és a másik „kolonizált” falu, Gyón területére koncentrálta a közműfejlesztéseket. Mindennek súlyos politikai ára volt, a sári és gyóni képviselők minden előterjesztést megszavaztak, amit a város tényleges urai, a kisgazda polgármester és Győző atya eléjük tettek. Így kerülhetett sor a sári iskola átadására a katolikus egyháznak, noha a döntés – ha az eredeti tervek szerint hajtják végre – megfosztotta volna a világi oktatást választó gyerekeket az iskolai szlovákórák látogatásától. A világi iskola teljes legázolását végül sikerült megakadályozni, de a sáriak maradék bizalmukat is elveszítették a képviseleti demokrácia hatékonyságában. Ez határozza meg a kisebbségi önkormányzattal szembeni elvárásaikat is.

„Helyzetünk miatt szóba sem kerülhetett közvetett kisebbségi részönkormányzat – panaszkodnak a kezdeményezők. – Mindennek az egykori községegyesítés az oka.” A sáriak meg vannak győződve arról, hogy a „függetlenség” visszaszerzéséig számukra nem terem fű. Ezáltal azonban elszalaszthatják a tényleges lehetőségek kihasználását. Ambícióik csak addig terjednek, hogy a kisebbségi önkormányzatnak vissza kellene szerezni a 17 000 forintos kiegészítő oktatási normatívát, amit – elmondásuk szerint – eddig a város egyszerűen beolvasztott az oktatási költségvetésbe. Kellene szlovák könyvtár, szlovák művelődési ház, de megvalósulásában nem nagyon hisznek. Sáriban egyelőre változatlanul jobban bíznak az elzárkózásban, mint a harcos érdekérvényesítésben.

• Belföld