zzs [Zádori Zsolt]

Vissza a főcikkhez →

A tizenhárom ezer lakosú Pest megyei nagyközségben két kisebbségi önkormányzat felállítását is kezdeményezték. Az egyik a XVIII. században letelepült és azóta is a falu lakosságának nagy részét adó sváboké-németeké (frankoké); a másik, a különösen 1945 után egyre nagyobb lélekszámú cigányságé lehet.

A tehetős nagyközséget mind a mai napig sváb településként tartják számon, dacára annak, hogy a nagyszámú betelepülő lényegesen módosította az etnikai arányokat, és az őslakosok is meglehetősen eltávolodtak eredeti kultúrájuktól, nyelvüktől. Már a háború előtt általánossá vált a kettős identitás, ami később mindinkább magyarrá egyszerűsödött.

A nyolcvanas évek etnikai reneszánsza nem kerülte el a falut, mind többen tudatosították magukban saját svábságukat. Különösen Pilisvörösvár fiatal értelmisége számára lett ez fontos. Egyfajta ellenzékiséget jelentett a polgári tradíciójú németséghez (NSZK-hoz) való tartozás. Ezt tovább erősítette a rendszerváltás, amely után egyre-másra alapultak a nemzetiségi hagyományőrző, kulturális egyesületek. A Németország számára is vonzó magyarországi német Werischwarnak rögtön három testvértelepülése is lett: Gerstetten, Gröbenzell és Werheim. Ez komoly támogatást jelentett. A bajor tartományi önkormányzat például 1 millió márkával segítette a gimnázium építését, de érkezett mentőautó, német óvónő, tanárnő és pályázati pénz is Vörösvárra.

A 1990-es önkormányzati választások eredményeképp a képviselő-testületben az MDF lett a legerősebb párt, de a legtöbben – különféle pártok színeiben – a sváb képviselők vannak. Azt nem lehet mondani, hogy a pártérdekek eltörpültek a svábságé mellett (pl. a derék fórumosok egy általános iskolai igazgatói állással kínálták meg a Szív utcából elüldözött Gordos Dénest), de mindig akadt pénz a nemzetiség különböző ügyeinek finanszírozására. A képviselő-testület mellett – példaszerűen – még egy nemzetiségi bizottság is alakult, melyben az egyetlen nemzetiségi képviselőként (szószólóként) az önkormányzatba jutott volt tanácselnök elnökölt.

Emellett több hagyományőrző egyesület is működik a faluban, amelyek mindegyikét pénzzel is támogatja az önkormányzat.

Ezek közül négy (a Heinmat Verem, a Hagyományőrző Egyesület, a Nemzetiségi Kórus és a Gradus Egyesület) határozott úgy, hogy kisebbségi önkormányzatot kezdeményez. Müller Márton, a Gradus képviselője lapunknak elmondotta, hogy bár jogosítványokat nemigen kapnak, mégis hallatni kívánják hangjukat minden kisebbségüket érintő kérdésben, beleértve akár a kárpótlási földalap kijelölését is. Arra a kérdésünkre, hogy miben tér el egy sváb többségű „nagyönkormányzat” és egy sváb kisebbségi önkormányzat érdeke, Müller Márton nem tudott választ adni. „Ezen még nem gondolkoztam.” Azt azonban fontosnak vélte, hogy a mostani szavazás feleletet adhat arra a kérdésre, hogy hányan érzik ma svábnak magukat a faluban. A listára kerülésért és a megszerezhető öt mandátumért komoly vetélkedés várható.

A jóval alacsonyabb számú helyi cigányság érdekképviselete közel sem megoldott, és úgy tűnik, nem lesz ez másképp eztán sem. A megbízott polgármestertől, Krupp Lászlótól (KDNP) megtudtuk, hogy a romák által benyújtott kezdeményezést a helyi választási bizottság formai okokra hivatkozva elutasította, mert az először leadott magyar nyelvű támogató ívek és a később benyújtott cigány nyelvűek aláírásképei nem egyeztek.

A választási bizottság elutasító határozata több ponton támadható. Egyrészt a kezdeményezést elég egy nyelven és egy példányban eljuttatni (a túlbuzgóság sem nem jutalmazható, sem nem büntethető). Másrészt a grafológiai hitelesítést a törvény nem írja elő és nem is teszi lehetővé: a bizottság csupán ellenőrzi, hogy a kezdeményező rajta van-e a választói listán, és a rovatok mindegyike ki van-e töltve.

A romák mindenesetre fellebbezhetnek. Ha elutasítják őket, már csak az MSZP-ben bízhatnak. Úgy hírlik ugyanis, hogy Werischwaron egyedül ők kívánnak cigány származású önkormányzati képviselőjelöltet indítani.

• Belföld