A közrádió és a köztelevízió műsorait hatósági áron terjesztik. A Közlekedési Hírközlési és Vízgazdálkodási Minisztérium megállapítja az árat, az Antenna Hungária ezen az áron szolgáltat, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió pedig fizet. A kissé rendetlenül gazdálkodó televízió olykor rendetlenül fizet, a rendesebben gazdálkodó Magyar Rádió rendesen fizet.
Kis emelés, nagy pofon
A KHVM június 13-án július elsejei hatállyal 10,2%-kal megemelte a hatósági árat.
Ha nem is az alkalomhoz illő rituális tűzugrás reménye, de a „nagy esemény”, a Tolerancia Fesztivál keretében megrendezendő koncertek kellemesen bizsergető várakozással töltötték el őket. No meg némi szesz, amit a társaság tagjai a megállóban is serényen kortyolgattak. A szokásos szombat esti lázon kívül erre külön apropó volt, hogy egyikük, Ny. Levente épp e napon ünnepelte születését. E jeles alkalmak egybeesése ellenére nem voltak különösen kapatosak, az éjszaka még – mint hitték – előttük állt.
Az Ny.
Egyes közvélemény-kutatások szerint a Kisgazdapárt elérte, illetve megelőzte a szocialistákat a népszerűségi listán (amihez kellett az előbbiek zuhanórepülése is), de tény, hogy Magyarországon ma valószínűleg a Kisgazdapárt a legnépszerűbb párt a maga 18%-ával. Sietve leszögezem: ez a fontos és nyilvánvaló tény a legkevésbé sem rendítette meg korábbi meggyőződésemet. Nyilvános fogadást ajánlok: az 1998-as választásokon az FKGP meg fogja szerezni a szokásos 8-10%-át.
A koalíciós program szerint az országos televíziózásban az állami monopólium úgy törik meg, hogy a köztelevízió összemegy, és helyet ad a magántelevíziónak. A koalíciós pártok tavaly novemberi megállapodása megengedte, hogy a kétműsoros köztelevízió ne menjen össze, ha meghatározott időn belül (ez év végéig) sikerül egy országosnak nevezhető (a háztartások felét elérő) harmadik frekvenciakészletet biztosítani egy földi sugárzású kereskedelmi program számára. Ezt a feltételt rögzítette a Művelődésügyi Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium februárban elkészült törvénytervezete is.
Alighogy nyomdába adtuk múlt heti, békés ismeretterjesztő cikkünket a villamosenergia-ipari privatizáció állásáról, az események tovább haladtak: július 4-én megszületett a megállapodás Suchman Tamás t. n. miniszter és a villamosenergia-ipari szakszervezetekből alakult „sztrájkbizottság” között, mégpedig, fogalmaznak a felek, „azon célból, hogy a privatizációs folyamat során a munkabéke megőrződjön”.
A budai Hankóczy utcába két kocsi fordul be egymás után. A második egy rendőrségi gépkocsi, amely már percek óta próbálja utolérni az előtte haladót. A két rendőr azt akarja megtudni, miért halad ilyen szokatlan gyors tempóban a kis Trabant?
Amikor megállnak – hiszen a szűk utcában ilyen sebességnél az előzésről szó sem lehetett, a rendőrök igazoltatásra szólítják fel a bent ülőket; közúti közbiztonsági ellenőrzést tartanak. Egy fiatalember és egy lány száll ki a kocsiból. A férfi láthatóan ideges. Már az intézkedés kezdetén is feszült a légkör.
A bizottság – G. Vass István, Tyelvicska Árpád, dr. Bikki György levéltáros kutatók; Rainer M. János, Hajdú Tibor történészek, dr. Markó György, a Művelődési Minisztérium Levéltári Tanácsa, Hegedűs B. András, az MTA Jelenkorkutató Bizottsága és Kenedi János, a Nyilvánosság Klub delegáltja – Varga László fővárosi levéltáros elnökletével vizsgálódott a mintegy két és fél kilométert kitevő iratanyagban, és június 30-ra elkészítette jelentését, valamint megfogalmazta javaslatait. (Kenedi János, vagyis a Nyilvánosság Klub meghívását a tudós testületbe ünnepeljük e helyütt egy kicsit.
A testületet szerepe eleve arra ítéli, hogy „betegyen” a mindenkori kormánynak. Ezért nem szerette az AB-t az egykori MDF-es koalíció, és ünnepli most, és ezért ünnepelte akkor az egykori szoc-lib. ellenzék, és morog rá most, kormányzati helyzetből. A kérdés értelmesen csak úgy vethető fel, vajon az AB jobban „betesz-e” a mostani kormánynak, mint az előzőnek. Hát, lássuk.
Áthúzódó ügyek
A kérdés vizsgálatakor a legelső mérlegelendő tényező az Alkotmánybíróság hihetetlen túlterheltsége.
Állásfoglalás az érdekegyeztetés helyzetéről, az Érdekegyeztető Tanács munkájáról
A Demokrata Liga küldöttgyűlése értetlenül áll az előtt, hogy az egészségügy, az oktatás, az energiaszektor válságjelenségei, a lakosságot fenyegető újabb megszorítások veszélye ellenére az ÉT munkavállalói oldalának a jelek szerint egyetlen gondja a saját összetételével összefüggő egyre erőteljesebb nyilvános vita élezése.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét