Skip to main content

Belföld

(eö) [Eörsi János]: Egy kis saját arculat


A kormány által gőzerővel tárgyalt 1996-os költségvetési irányelvek jóformán semmilyen pénzben kifejezhető „prioritást”, távlatos célt nem fogalmaznak meg az egyensúlyjavításon (azaz a fizetési mérleg és a költségvetési hiány „sarokszámain”) kívül. Ilyen vakmerőségre még Békesi László sem vetemedett. Az SZDSZ szerint ellenben a gazdasági növekedés, az oktatás, a kultúra, a művelődés, az egészségügy olyan prioritások, amelyek kedvéért némi bevételcsökkenést vagy többletkiadást igenis vállalni kell.

Révész Sándor: 5 + 5


Göncz Árpád, ahol tud, uszít. Konszenzusra uszít, mint maga monda akkoron, amikor a kormány éppen ellene uszított. Öt évvel ezelőtt mögötte állt a parlamenti pártok konszenzusa.

–inka– [Mink András]: Ki nevet a végén?


A hübrisz

Múlt heti cikkünkben ostoba módon prejudikáltuk az Alkotmánybíróság várható döntését a felsőoktatási leépítésekkel kapcsolatban. Úgy ítéltük meg, hogy, ellentétben a televíziót érintő kormányhatározattal, amely ezer fő elbocsátására utasította a Magyar Televízió elnökét, a felsőoktatás ügyében a kormány kellő óvatossággal járt el. Nem határozza meg a leépítések mértékét, pusztán szíves ajánlatot tesz arra, miként lehet a kívánt összeget megtakarítani. Például X fő elbocsátásával. Nos, a kormány mégsem volt elég óvatos.


efhá [F. Havas Gábor]: A második csomag


Az irányelveket egyelőre titkosan kezelik, de amit tudni lehet róluk, az meglehetősen vérfagyasztó. A legfőbb cél a költségvetési hiány és a nemzeti jövedelem központi újraelosztásba bekerülő hányadának az egyidejű és radikális csökkentése.

Solt Ottilia: Egy év után


A csábító analógiáknak ezzel (egyelőre) vége. Az Antall-kormány lendületesen kezdte: először nyélbe ütötte a nevezetes paktumot, ami biztosította mozgásterét, megcsinálta a nagy horderejű önkormányzati törvényt, majd hozzáfogott volna a gazdasági intézkedésekhez is, ám rögtön az elején a taxisblokád sokkja riasztotta vissza a sokkterápiától, s ennek nyomán fogott hozzá Antall az első kormányátalakításhoz. Mentek szép sorban a miniszterek, ki ezért, ki azért, de a dolog egyértelműen a miniszterelnök kezében volt, s ő úgy sakkozott, hogy politikailag semlegesítette menesztett minisztereit.

Tálas: Lengyel kárpótlás: szént vagy életet

Az elhúzódó kárpótlásokról


„Minden kelet-európai országnak sürgősen olyan törvényt kell elfogadnia, amely biztosítja a hitleristák által elrabolt vagy a kommunisták által államosított egykori zsidó vagyontárgyak visszajuttatását, vagy az azokért való kárpótlást.

M. A. [Mink András]: A magyar zsidóság kárpótlása

Az elhúzódó kárpótlásokról


A Német Szövetségi Köztársaságnak a zsidóság kárpótlását célzó 1956-ban és 1957-ben hozott két törvénye eredetileg nem terjedt ki a magyar zsidóság sérelmeire. 1971-ben azután a németek a magyar kormánnyal, illetve a Nácizmus Üldözötteinek Országos Érdekvédelmi Szervezetével (NÜÉSZ) kötött külön megállapodás alapján mintegy százmillió márkát utaltak át a magyar államnak, amit azonban kizárólag a deportálás során elvesztett személyi vagyontárgyak megtérítésére lehetett felhasználni. Az elosztást maga a NÜÉSZ végezte, de az összeg nagy részét nem kapták meg a jogosultak.

Hivatali show


Az 1991-ben fölállított Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal (OKKH) tevékenysége bő négyéves története során mindvégig reflektorfényben és támadások kereszttüzében állt. Ellenfelei nem sajnálták szakmai és politikai ellenérveiket a hivatalra pazarolni, a konzervatív kormánykoalíció viszont politikai kötelességének tekintette védelmét a rázúduló kartáccsal szemben. Mindeközben a siheder intézmény végezte a munkáját, és élte a kandi tekintetek elől elzárt belső életét.

Zádori Zsolt: Egy jegy megy?

Az elhúzódó kárpótlásokról


1991-ben az illetékesek még attól tartottak, hogy a kárpótlás érdektelenségbe fullad, és az igények kielégítésére előirányzott mintegy 80 milliárd forintnyi jegy az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal (OKKH) nyakán marad. Sepsey Tamás, az OKKH elnöke még 1992 végén is biztosra vette, hogy a kibocsátás majd jóval az előzetesen kalkulált érték alatt, 60-70 milliárd körül alakul, és 1993 közepére be is fejeződik az első és a második kárpótlási törvény végrehajtása.

–lt [Solt Ottilia]: Mutatja, vagy mondja?

Próbavoks


Ha az ötletgazdák vettek annyi fáradságot, mint 1994 májusában mi itt a Beszélőben, s megnézték Somogy megye 1990-es, valamint 1994-es választási eredményeit, akkor aránylag biztosra mehettek, mikor Kaposvárt választották ki a próbavoksolás színhelyéül.

1994. május 20-i számunkban a pártlistákra leadott szavazatok földrajzi-regionális különbségeit elemezve ezt írtuk: „Minden regionális beosztásnak fittyet hány Somogy megye. Kisgazda szempontból hozzátartozik a Dél-Dunántúlhoz.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon