Z. J. [Zolnay János]

Vissza a főcikkhez →

Ön korreferátumában azt mondta, hogy ez az országos gyűlés nem fejeződhet be anélkül, hogy ne döntene bizonyos elvi kérdésekben. Alapvetően a Kisgazdapárthoz fűződő viszony váltott ki vitát. A cselekvési program elfogadásával ez a kérdés eldőlt?

Igen, eldőlt. A legsúlyosabb elvi kérdésekben nem az én javaslataim alapján született a döntés, hanem az előterjesztést opponáló Boross Péter módosító indítványait fogadták el. Nem egyszerűen a Kisgazdapártról volt szó, hanem arról, hogy az országos gyűlés dokumentumában nyíltan vállaljuk a hárompárti szövetséget, vagy a három párt megnevezése helyett általánosabban fogalmazzunk, ami egy később meghatározandó, bizonytalan összetételű szövetkezést feltételez.

A követendő koalíciós taktikáról szólt ez a vita, vagy az MDF önmeghatározásáról?

Adott helyzetben ez lehet taktikai kérdés, de én a PR munkaterületén dolgozom, ahol az a lényeges, hogy miről beszéljünk és miről ne beszéljünk. Számomra tehát ez elvi kérdés.

Nem sokon múlt a szavazás. Mennyire megosztott az elnökség ebben a kérdésben?

A most kibővült elnökség ma reggel fele-fele arányban foglalt állást ebben a kérdésben. Személyeket nem akarok mondani, ez a vita során úgyis kiderült.

Orbán Viktor nemcsak a Kisgazdapárttól határolta el a lehetséges hárompárti szövetséget, hanem az MSZP nemzetinek nevezett politikusaitól is. Néhány hónapja Pokol Béla látványosan próbálkozik azzal, hogy kapcsolatokat építsen e két csoport között.

Többen próbálkoztak a hídveréssel, de ezek a kísérletek idáig nem bizonyultak sikeresnek. Megítélésem szerint Orbán Viktornak eltérő a viszonya a kisgazdákhoz és az MSZP népi-nemzeti szárnyához. Utóbbiak számára az volt az üzenete, hogy rajtuk múlik, vállalják-e pártjukon belül önálló arculatuk felmutatását, vagy sem. Ha nem vállalják, akkor ne várjanak csodára; külső erők, más pártok nem tekinthetik őket az MSZP vezetésétől eltérő álláspontot képviselő politikusoknak.

Ellenzékben lévő pártok általában szélesebbnek láttatják a kormány mozgásterét ellenfeleiknél, majd kormányra kerülve szembesülnek korábbi közvetett vagy közvetlen ígéreteikkel. Nem fenyegeti az MDF-et az a veszély, hogy a Bokros-program frontális támadásával túlzott reményeket kelt?

Én sem hiszem, hogy 1998-ra az ország gazdasági helyzete lényegesen javulna. Nem tagadom, hogy az ellenzéki pártok napi politizálásában állandó problémát jelent a kormányintézkedések bírálatának szándéka, illetve a vállalható majdani kormányprogram elvei közötti feszültség. Nem szabad a szocialisták hibájába esni, és túlígérni magunkat. Ezt a konfliktust saját magunkkal úgy próbáljuk feloldani, hogy miközben reflexszerűen reagálunk a napi eseményekre, az MDF gazdaságpolitikai kabinetje hosszú távú programot dolgoz ki, amit őszintén szeretnénk vállalni, felkészítve az ország lakosságát minden nehézségre.

• Belföld