Z. J. [Zolnay János]

Nyomtatóbarát változat

 
A választási eredmények átfogó koalíciós megállapodásra késztették Demszkyt és az MSZP-t. Amint ismeretes, hamar megegyeztek abban, hogy a két párt két-két főpolgármester-helyettest ad. Január végéig kell elkészülnie a középtávú fővárosi program „téziseinek”, a részletes program pedig júniusban kerül majd a képviselők elé.

Várható, hogy erősödik a „végrehajtó hatalom” a közgyűléssel szemben. A főpolgármester, a négy főpolgármester-helyettes és a két frakcióvezető ezentúl főpolgármesteri kabinetet alkot, hétfőnként ülésezik, meghatározza a közgyűlés napirendjét, dönt az előterjesztésekről, véleményezi – tehát minden bizonnyal eldönti – a főjegyzői hatáskörbe tartozó ügyosztályvezetői kinevezéseket, felmentéseket. Mivel a kerületek nem delegálhattak a fővárosi közgyűlésbe teljes jogú képviselőket, az így támadt hiányt a tanácskozási joggal felruházott delegáltak kollégiuma pótolja némileg. E kollégium – ha benne a többség, azaz legalább 12 kerület úgy akarja – bármely kérdésben módosító indítványt nyújthat be a főváros meghozandó határozataihoz. Utóbbi finomítást egyébként a szocialisták javasolták.

A bizottsági elnöki helyek elosztásában messzemenően érvényesülnek az ellenzék érdekei. Ugyanakkor – egyes vélekedések szerint – megszűnik a bizottságok „túlhatalma”. A korábbi ciklusban ugyanis, amikor az SZDSZ kisebbségben volt, és Demszky sokszor nem kis nehézségek árán szerezte meg a szükséges többséget, a bizottságok nagyobb szerepet kaptak a „kormányzásban”. Most viszont, hogy a főpolgármester szilárd koalíciót tudhat maga mögött, a tényleges hatalom bízvást magasabb szintre, a kabinet régióiba emelkedhetik, kifogva némiképp a szelet a bizottsági vitorlákból. A bizottságelnökök viszont – akiket várhatóan a héten választanak meg – kétségkívül széles politikai spektrumot mutatnak: köztük van a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének MSZP-s küldöttje, Rusznák Imre éppúgy, mint a MIÉP színeiben bejutott volt rádióalelnök, valamint Szentgyörgyvölgyi, aki az előző ciklusban köztársasági megbízottként tört sok borsot Demszky orra alá.

A közös „kormányprogramról” egyelőre keveset tudni. Tervek: az MSZP és az SZDSZ fővárosi frakciója karöltve gyakorol nyomást az országgyűlési képviselőkre, ha államháztartási kérdések kerülnek napirendre; kezdeményezik továbbá egy, az egykori bettermenthez – ingatlanérték-növekedési adóhoz – hasonló helyi adó bevezetését; általában is odahatnak, hogy a parlament több évre szólóan szabályozza a központi és helyi adóbevételek arányát. A szocialisták vagyonkezelő, ingatlanforgalmazó, befektetésszervező pénzintézetet szeretnének felállítani, ezt azonban a szabad demokraták elvileg ellenzik; a kompromisszumos megoldás szerint a kérdést szakértők vizsgálják meg.

Mi lesz a megalkotandó egységes fővárosi szociális rendelettel és a lakásfenntartási támogatásról szóló rendelettel? Schiffer János főpolgármester-helyettes – aki egyben a főpolgármester szocialista koalíciós helyettese is – nem tart attól, hogy ez ügyben konfliktus robban ki a főváros és a kerületek között. Senki sem kétli viszont, hogy a kerületekre kötelező érvényű általános rendezési terv elkészítése miatt súlyos összeütközések támadnak. Schiffer szerint e kérdésben a Városházának keményen érvényesítenie kell megnövekedett jogosítványait.

Kulturális és oktatási ügyekben illetékes főpolgármester-helyettesként Schiffer a szakmunkásképzés átszervezésére szeretné helyezni a súlyt, hosszú távon pedig arra, hogy a gimnáziumok is a fővároshoz kerüljenek. Folytatni kell a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár elakadt átszervezését. A színházi világ ősz óta megbolydult darázsfészekhez hasonlít; Schiffer szeretné, ha költségvetési megfontolásokból egyetlen színházat – és más kulturális intézményt – se kellene bezárni, de át kell gondolni, hogy a város büdzséje mennyit bír el. (Szóbeszéd szerint három színházat finanszíroznának az eddigi szisztéma szerint, a többiek esetében csak a rezsit állnák, esetleg egy-egy előadást támogatnának.) Idegenforgalmi téren – ez is Schiffer reszortja – az a hosszabb távú cél, hogy az innen származó bevételek jelentős része kultúrára fordíttassék.

• Belföld