Skip to main content

Külföld

Gyurovszky S. László: „Erőmű pedig lesz!”


Bős-ügyben sajnos a bársonyos forradalom nem sok változást hozott – legalábbis szlovák térfélen. Igaz, már működhet a zöldpárt, lehet tüntetni, lehet bírálni a nagyberuházást, csak éppen nem ajánlatos. A szocialista gigantománia piramisának tervezői és beruházói rendkívül biztos pozíciókkal rendelkeznek a legfelsőbb szlovák vezetésben. Törekvéseik előtt álló legkomolyabb akadály jelen pillanatban az a tény, hogy az építkezés a szövetségi szervek hatáskörébe tartozik, és így a szlovák kormány nem rendelkezhet a pénzforrások fölött.

Salamon Gabriella: Thatcher – megy vagy marad?

Európa-vita és gazdasági bizalmi válság


A brit gyáriparosok szövetsége – szemben Thatcherrel – az európai gazdasági és monetáris unióra, végcélként az egyetlen közös európai valutára voksol. A megmaradt miniszterek ugyan egységnyilatkozatokkal igyekeznek kisebbíteni a bajt, de az egyre megosztottabb tory táborban nem mindenki tesz lakatot a szájára. Heseltine egykori hadügyminiszter (ő mellesleg egy korábbi, atlanti kontra európai orientáció vitában kényszerült lemondásra) nyílt levele szerint Thatcher balfogásai a választási győzelemtől üthetik el a torykat.

Kovács Miklós: A háromszög négy oldala

Háttér…


„Harc” a szigetekért

Moszkva a szigetországnál jobb partnert nem találhat ahhoz, hogy felébressze „Csipkerózsika-álmából” Szibériát, Szahalint és Kamcsatkát. Tokióban nem titkolják: készek az ilyen együttműködésre, de nem tekintik kegynek, hogy a japán beruházókat beengedjék szovjet területekre. Japán elsősorban politikai gesztust vár Moszkvától cserében. Vagyis a Szovjetuniónak vissza kell adnia a Kurili-szigeteket, azt a négy csendes-óceáni szigetet, amelyet a Vörös Hadsereg a II.


Z. G. [Zaválnij Georgij]: Új Karabah?


Gagaúzia Moldávia déli részén fekszik: valaha Románia legelmaradottabb vidéke volt. A gagaúzok bevándorolt törökök, mára azonban teljesen elvesztették minden török kapcsolatukat és hátterüket. Az általános szétforgácsolódás e vidéken is kemény indulatokat szült. Nemrégiben a gagaúzok is megkezdték küzdelmüket nemzeti függetlenségükért, amelyet azonban leginkább Moldávia függetlenségével szemben határoztak meg. Mi sem mutatja jobban ezt az identitászavart, mint az, hogy a kikiáltott Gagaúz Köztársaságnak orosz az „államnyelve”.

Sándor László: Nemsokára Sztálin is eltűnik…

Tiranai levél


Tiranában imponáló gördülékenységgel zajlott le a balkáni országok külügyminisztereinek második értekezlete. A tömbpolitikát Európának ezen a tájékán is végérvényesen felváltani látszanak a regionális együttműködés különböző formái. A részt vevő országok mindegyike túllépett az egymás közötti kapcsolatokat beárnyékoló ellentéteken, sőt a találkozó idején kipattant nézeteltéréseken.

Kiss Ilona: Kijev Kis Októbere

Kozák virtus, iszkoló pátriárka


E-ej ruhnyem, e-ej ruhnyem – „összeomlunk” – dünnyögi két csomaghordásból élő öreg csöves már alig forgó nyelvvel a moszkvai reptéren a „Zúg a Volga…” eddig csak a viccből ismert új keletű változatát. „Diszpécserük” persze sürgősen csendre inti őket, miközben a tudósító számára kiszabja a Seremetyevo és Vnukovo repülőtere közti taxi út tarifáját: 70 rubel, mely márkában, dollárban, cigarettában vagy alkoholban fizetendő…

Kijevben már alkudni sem kell – nincs kivel. Elmúlt éjfél, a reptér környéke kihalt. Stoppolni sem érdemes.


Ara-Kovács Attila: Marad a korlátozott szuverenitás?


Úgy tűnik, Finnországnak még időben sikerült módosítania a Szovjetunióval fennálló viszonyát. Az elmúlt három hónapban Helsinki törekvései sorra eredményre vezettek, és a moszkvai vezetőség is belenyugodott abba, hogy immáron formálisan is tiszteletben tartsa a finn szuverenitást.

Gyurovszky S. László: Politikai mérlegpróba


Mint ismeretes, a szlovákiai parlament október 25-én 12 órás, maratoni vita után több módosított javaslattal törvényerőre emelte a kormánypártok által beterjesztett nyelvtörvényjavaslatot, és elutasította a Matica Slovenská által kidolgozott diszkriminatív, nyelvileg egyneműsítő tervezet tárgyalását.

Bányai Péter: Robbanás előtt?

Romániai kérdőjelek


Napról napra nő a feszültség Romániában. Egyre kevésbé érvényes az az egyébként is leegyszerűsített kép, hogy az egyik oldalon áll az önkényuralmat restaurálni vágyó, a nómenklatúrát védő Hatalom, másik oldalon a demokráciáért küzdő Ellenzék. Naponta ismétlődnek a tüntetések, sztrájkok, az árak hihetetlen sebességgel nőnek, a közellátás és a közbiztonság rosszabb, mint Ceausescu idején.

Hétfőn este Petre Roman miniszterelnök bejelentette: ha a tiltakozó akciók nem szűnnek meg, lemond tisztségéről.

Az ellenzékről eddig is tudtuk, hogy távolról sem egységes.




Vajna János: Római anzix


A római csúcsnak volt a számunkra egy jó híre. Az Európai Közösség 12 országának vezetői külön nyilatkozatban fejezték ki szolidaritásukat Magyarország iránt, bejelentve, hogy a közösség és a közösség országai készek a gazdasági problémáinkhoz, kivált az energiagondjainkhoz nyújtott támogatást növelni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon