Skip to main content

Külföld

Paul Hockenos: Nacionalizmus kontra nacionalizmus?


Macedóniában, az Albániával, Bulgáriával és Görögországgal határos sziklás nyugat-balkáni köztársaságban a szavazás első fordulóját november 11-én tartották. Ezáltal teljesebbé vált Jugoszlávia átalakuló politikai térképe. Az álmos kis köztársaság egyértelműen kinyilvánította, hogy nem szándékozik többé alárendelt szerepet játszani erős északi szomszédja, Szerbia mellett. De a nacionalista ébredés ebben az 1,3 millió lakosú, szegény köztársaságban sajátos problémákba ütközik.

Vajna János: Az új parasztháború


E háború legközelebbi nagy ütközetét Brüsszelben fogják megvívni, december első hetében. Ekkor tartják a GATT – az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa-egyezmény – égisze alatt az úgynevezett „Uruguay-forduló” záróértekezletét. A GATT a nemzetközi kereskedelem szabadságának kiterjesztésére, a kereskedelmi protekcionizmus visszaszorítására alakított szervezet, amelynek több mint 100 tagja van, s tevékenységével jelentősen hozzájárult a világkereskedelem, s ilyenformán a világgazdaság növekedéséhez.

Ara-Kovács Attila: Zsoldosok a láthatáron


Virgil Magureanu, a románt hírszerzőszolgálat (SRI) igazgatója múlt heti parlamenti beszédében kijelentette: szervezete, az új Securitate nem foglalkozik sem lehallgatásokkal, sem személyi ellenőrzéssel, és távol áll tőle a levéltitok megsértése is. Mindezen tevékenységeket ugyanis a szervezetet létrehozó, 1990. március 26-án kibocsátott 181. számú rendelet határozottan tiltja.

Ara-Kovács Attila: Határkorszak, korszakhatár…

Helsinki, Párizs…


Mert a helsinki folyamat az elmúlt másfél évtized alatt – roppant nélkülözhetetlensége ellenére is – a kétértelmű helyzetek és a félmegoldások tömegét halmozta fel. Az indulás évében, 1975-ben még sokan azt remélték, hogy átfogó biztonsági és bizalomerősítő szerepet fog betölteni, és a diplomáciai érintkezések ebben a szellemben zajlottak a nyolcvanas évek elejéig. Ekkor azonban – a nevezetes madridi „fordulón” – mindenki számára nyilvánvalóvá vált: a helsinki szellem anélkül intézményesült, hogy igazi biztonságot és valódi bizalmat tudott volna teremteni.

Ara-Kovács Attila, Zaválnij Georgij: Békés Kaukázus?

Interjú Grúzia „erős emberével”, Zviad Gamszahurdiával


– Hogyan jellemezné szervezetének helyét a grúz társadalmi mozgalmakon belül?

– A Demokratikus Erők Kerekasztalába tömörülő valamennyi szervezet Grúzia felszabadítására törekszik. Azt szeretnénk elérni, hogy most a szabad, a többpártrendszert megalapozó választásokat követőén kivívjuk Grúzia szuverenitását. Ami ekként létre fog jönni, az már nem lehet többé szovjet típusú rendszer.


Wojciech Maziarski: Búcsú Mazowieckitől?


A legnyugtalanítóbb a társadalmi tekintélyek leértékelődése: Lech Walesa és Tadeusz Mazowiecki együttesen a szavazatok nem egészen 60 százalékát tudta csak megszerezni. A munkások és a fiatalok körében ez a százalékarány még kisebb volt, az 50 százalékot sem érte el. Ez azt jelenti, hogy a Szolidaritás szembekerült a többséggel. Még rosszabbul fest a helyzet, ha tekintetbe vesszük, hogy az állampolgárok egy csoportja (legalább 30 százaléka) távol maradt az urnáktól. Ijesztő módon csökken az emberek hite abban, hogy van értelme a lemondásnak, és hogy anyagi helyzetük meg fog javulni.

Dalos György: Nyugati állam – keleti gondokkal

Németország választások előtt


Az egykori Nyugat-Németországban a szavazók többsége a szokásos szövetségi-gyűlési választások hangulatában él. Az ő szemükben Helmuth Kohl és Oskar Lafontaine párviadala zajlik, amelyben a kisebb pártok, így a Genscher külügyminiszter által reprezentált FDP és az egymással súlyos frakcióharcokba bonyolódott zöldek legfeljebb a szekundánsok szerepére tarthatnak igényt. A közvélemény-kutatások egyértelműen a kancellár győzelmét jósolják, hiszen a többség őt tartja az egyesülés atyjának.

Felhívás


A romániai küldöttség tagjai szeretnék felhívni a HCA (Helsinki Citizens’ Assembly – Helsinki Polgárok Gyülekezete) résztvevőinek figyelmét a rendkívül kényes romániai helyzetre. Kilenc hónap telt el az erőszak és politikai kalandorság jegyében a forradalom óta, mely idő alatt a régi kommunista apparátus visszaszerezte hatalmát.

Vajna János: Egy mozgalmas hét krónikája


Párizs

A múlt szerdán lezárult tanácskozás mégsem keltett akkora érdeklődést, mégsem gerjesztett akkora érzelmi hullámokat, mint aminőket joggal érdemelt volna. Ennek egyik oka, hogy már nem hozott igazán újat. Inkább összefoglalta, keretbe állította a közelmúlt nevezetes eredményeit: a NATO és a Varsói Szerződés fegyverzetcsökkentési megállapodását, a szovjetek kivonulását Közép- és Kelet-Európából, az európai megosztottság és konfrontáció felszámolását, a hidegháború végét.


(kőszeg): Helsinki Polgárok

A hidegháború szép évei


A helsinki záróokmányt a szovjet vezetőség a Jalta nyomán kialakult európai helyzet diplomáciai elismerésének tekintette. Ezt az értelmezést hallgatólagosan az amerikai külpolitika akkori irányítója, Henry Kissinger is elfogadta. Nem rajtuk múlott, hogy Helsinki ma mást jelent Jurij Orlov és néhány hozzá hasonlóan bátor szovjet ellenzéki megpróbálta komolyan venni a záróokmány inkább dísznek szánt emberi jogi ígéretét. Áldozatvállalásuk (valamennyien éveket töltöttek börtönben, munkatáborban és emigrációban) nyomán az emberi jogokat nem lehetett többé „belügynek” tekinteni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon