Ara-Kovács Attila

Nyomtatóbarát változat

Virgil Magureanu, a románt hírszerzőszolgálat (SRI) igazgatója múlt heti parlamenti beszédében kijelentette: szervezete, az új Securitate nem foglalkozik sem lehallgatásokkal, sem személyi ellenőrzéssel, és távol áll tőle a levéltitok megsértése is. Mindezen tevékenységeket ugyanis a szervezetet létrehozó, 1990. március 26-án kibocsátott 181. számú rendelet határozottan tiltja. Mindezek után elég nehéz magyarázatot találni arra, hogy Romániában miért is érzik egyre többen, főképp a kisebbségek és az ellenzék politikai vezetői, hogy megfigyelés alatt állnak.

Lehet, hogy a hivatalos Securitatén kívül létezik egy másik, még titkosabb szervezet? Elképzelhető, de nem valószínű. Elképzelhető, mert amint azt Magureanu direktor úr a televízióban elmondta, a korábbi, még Ceausescuék által dirigált főosztályon összesen 14 259 tiszt és 984 civil alkalmazott tevékenykedett, akik közül a decemberi eseményeket követően eltávolítottak 2841-et, és 2769-et tartalékállományba helyeztek. Lehetséges tehát, hogy az ekként kiebrudaltak azóta más hatalmi tényezők befolyása alá kerülhettek; például ma már nyíltan beszélnek arról, hogy a román fasiszta szervezetek máris magánhadsereget toboroznak az ilyen vagy olyan fegyveres testületektől elbocsátott egyénekből.

Másrészt azonban mégis elképzelhetetlen a korábbi titkosszolgálat rejtett újraszervezése vagy továbbélése azon egyszerű oknál fogva, mert a jelenlegi Securitate – célkitűzéseit, egyes módszereit és politikai fontosságát tekintve – semmiben sem különbözik elődjétől.

Magureanu Securitátéja – akárcsak Ceausescué – szinte az egész világot Románia ellenségének tartja, de a legfőbb ellenség továbbra is Magyarország, s mindjárt utána az erdélyi magyarság következik. Sokan, s köztük a Romániában élő magyarok nem egy vezetője, e beszéd után úgy véli, hogy most már egyértelműen a hivatalos politika rangjára emelkedett a Vatra Romaneasca eddig bizonyos értelemben esetlegesnek számító ellenségképe.

Annál is inkább, mert a hírszerzőszolgálat vezetője által elindított újabb keletű magyar-, illetve idegenellenes hisztériával párhuzamosan a kormány mérlegelni kezdte egy újfajta zsoldoshadsereg felállításának a lehetőségét. Ez a döntés igen érdekes manővereket sejtet: a párizsi csúcson és azt megelőzően a Varsói Szerződés haderő-csökkentési megállapodásainak megkötésekor Románia igen nagyvonalú gesztusokkal igyekezett jóindulatát és „konstruktív európaiságát” bizonygatni. Egy zsoldoshadsereg felállítása ugyanis kívül esik mind a kelet-európai, mind az összeurópai haderőcsökkentési megállapodások normáin. Ez a célkitűzés tehát teljes mértékben igazodni látszik ahhoz a „következetes” bukaresti politikához, mely eddig is oly hatékonyan tette kétértelművé az együttműködést, és akadályozta valódi biztonsági garanciák kialakulását Kelet-Európában.

• Külföld