Skip to main content

Külföld

–eö– [Eörsi János]: Nyitott vagyonjogi kérdések


Az emlékezve felejtés mint szándék kifejezetten kiforrottnak mondható, és valószínűleg sok követ (vagy inkább – a szó szoros értelmében – téglát) meg is fog mozgatni a vagyonjogi sérelmek orvoslása terén. Mutatja ezt a nyitott vagyonjogi kérdések szabályozásáról szóló törvény, amelyet már augusztus 31-én megalkottak, az egyesülési szerződés mellékleteként. Igaz, a Szovjetunió korábban kieszközölt egy olyan feltételt, hogy az 1945 és az NDK megalakulása (1949) között „megszállási jogon” kisajátított vagyonokat ne kelljen visszaadni.

Wojciech Maziarski: Tévedések végjátéka


Előjáték

Kezdetben minden jel arra mutatott, hogy a januárban életbe léptetett drákói szigorúságú gazdasági intézkedéseket a lengyel társadalom nyugalommal és megértéssel fogadja, még a szakszervezetek is, amelyektől pedig sokan demagóg támadásokat vártak. Kormánykörökben ezt a nyugalmat úgy értelmezték, hogy a társadalom megérti és tudatosan elfogadja a végbemenő változások logikáját, s felismerte Balcerowicz gazdasági tervének elkerülhetetlen konzekvenciáit.


Dalos György: Felejteni és emlékezni

Kultúrpolitikai botrányok Németországban


Immár nemcsak a két német pénznem, a két német állam, a két német többpártrendszer, a két katolikus, illetőleg evangélikus egyház, hanem a két német sport is egyesült, s a kultúrában is számos jele mutatkozik az össznémet egybeolvadásnak. A DEFA-filmstúdió és a volt NDK-televízió közvetlenül az elnyelettetés állapotában leledzik, a frankfurti Insel Verlag egybekél a lipcseivel, a nagyobb lapok Kelet-Berlinben nyitnak önálló szerkesztőségeket. A felszínes megfigyelőnek olybá tűnik, mintha az egykori „munkás- és parasztállam” nyomtalanul elenyészett volna.

dr. Hódi Sándor: „Rebellis” magyarok


Eredetileg helyzetünkről, közérzetünkről, reményeinkről szándékoztam írni. Arról, hogy milyen a vajdasági magyarság lelki állapota 1990 karácsonya előtt. Hogyan éli meg az idők változásait, milyen magatartást tanúsít, mit vár a téltől, s milyen jövőt remél magának pár héttel az ország széthullása előtt?

Liberális polgármester Dunaszerdahelyen


A Csallóköz szívének nevezett Dunaszerdahelynek Öllös Árpád személyében szabad demokrata polgármestere lett. A Független Magyar Kezdeményezés színeiben induló 58 éves politikus csaknem háromszor annyi szavazatot szerzett, mint legerősebb ellenfele, így az elkövetkező négy évben ő irányítja majd a Komárom mellett a legjelentősebbnek mondott dél-szlovákiai várost.

Öllös Árpád, aki eredeti foglalkozását tekintve gimnáziumi tanár és mellesleg hat nyelven beszél, nem egészen újonc e poszton.


Vajna János: „Trójában nem lesz háború”


Miközben az Öböl tájékáról érkező, az Öböl menti konfliktusról szóló híreket olvasom, Giraudoux színdarabja jár a fejemben. „Trójában nem lesz háború”, ezt a felülmúlhatatlanul ironikus címet adta művének, sok évvel a második világháború előtt, az újabb összecsapást előre látó író. Darabjában átírja a görögök és trójaiak háborújának előzményeit, de az események mégis ugyanoda torkollnak, ahová a történelemben, vagy ha tetszik, a legendában.

Gyurovszky S. László: Változó szlovákiai közhangulat?


Ellentmondásos ellenzék

Sokak számára megdöbbentő volt, hogy a szlovákiai kommunisták megszerezték a polgármesteri posztok egynegyedét, és övék a képviselői helyek tizennégy százaléka is. Első pillantásra valóban imponáló a „siker”, ám a figyelmesebb vizsgálat megmutathatja a győzelem gyenge pontjait. A kommunista jelöltek elsősorban a kistelepüléseken aratták sikereiket (a többi párttal ellentétben jól kiépített alapszervezeti hálózattal rendelkeznek), a nagyobb – s ezáltal döntő jelentőségű – városokban nem jutottak számottevő pozíciókhoz.


Holka László: You go, slavia?


A dinár ereje és gyengesége

Jugoszláviában 1938 óta nem tartottak többpárti választásokat, s amikor ezekre az idén végre tagköztársaságonként haladva sor került, lebonyolításuk egybeesett Ante Markovic szövetségi kormányfő gazdasági reformjainak megkezdésével. A jugoszláv gazdaság év elején elindított átalakításának talán legfontosabb intézkedése a csillagászati névértéket elérő hazai fizetőeszköz helyzetének megszilárdítása, az erőteljes infláció megszelídítése volt.


Vajna János: Az ellátás mint fegyver

Úti okmányok „másodlagos piaca” a Szovjetunióban


A „gót betűs” felirat


Az éremnek, amit most mi is kézbe veszünk, és kicsit ijedezve, kicsit szánakozva közelebbről is szemügyre veszünk, ez volna az egyik, a cirill betűs oldala. Az érem másik oldalára latin (és gót) betűkkel van vésve az írás: „küldünk mindent, amit csak akartok. Kávét, margarint, narancsdzsemet. De a szeretetcsomagot tekintsétek üzenetnek. Azt üzenjük: szíveskedjetek otthon maradni.”

Élénk és aggodalmas találgatások tárgya, hogy lesz-e foganatja ennek az üzenetnek.



Lovas István: Mindennapi börtönünk


Albániában, a világ első és mind ez ideig egyetlen ateista államában, a vallás gyakorlását 1967-ben az alkotmány 37. cikkelye törvényen kívül helyezte. A vallástalanítási művelet igen sikeresen zárult: 1971-re 14 katolikus pap maradt életben. Közülük 12 börtönben volt, 2 bujkált. Röviddel később egyiküket felfedezték. Ez volt az utolsó, 1982-ből származó megbízható információ. Az iszlám és a görög ortodox papok sorsáról még kevesebb a hiteles adat.

De nemcsak a papi foglalkozás jár életveszéllyel.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon