Skip to main content

Beszélő-beszélgetés

Rádai Eszter: „A közcélok támogatása az adózásnál kezdődik”

Tamás Istvánnal, az International Business School főigazgatójával Rádai Eszter beszélget


Amióta nem maga vezeti a cégeit – hiszen jó ideje „főállásban” egy főiskola, az International Business School fenntartója és főigazgatója, és tízmilliárdra becsült vagyonát egy alapítvány működteti –, mennyire áll biztos lábakon ez a vagyon?

A vagyon ilyenkor is működik. Ennek a működésnek egy része most maga az iskola, ami inkább viszi a pénzt, mint hozza, de természetesen vannak olyan befektetéseim is, amelyek hozzák, tehát jövedelmet termelnek, és ez adja a stabilitását a dolognak.


Furmann Imre: Hiányok


Téli vasárnap délelőtt, a hetvenes évek közepén,
egy múzeumi matinén,
Pilinszky olvasott fel verseiből.
Kántáló hangját felitta
a pécsi székesegyház fala, harangja,
és visszaverték a dallamot,
mint napfényt az üvegablakok.
Kint csikorgó hideg, bent ólmeleg.
(Állandó éjszakás londinerként
dolgoztam akkortájt a Nádor szállodában,
s bár aludtam is, de ugrásra készen,
úgy, mint a vadállat.)
„Cseléd akartam lenni.












Révész Sándor: „Én mindig más úton mentem”

Furmann Imrével beszélget Révész Sándor


Nem értelmiségi családból jöttél, és nem is értelmiséginek indultál.

A régi fordulattal szólva munkáscsaládból származom. Édesapám egy kotrógépen dolgozott Nyékládházán, a kavicsbányában, édesanyám pedig háztartásbeli volt. Egy másfél szobás lakásban laktunk a két testvéremmel és a szüleimmel – fürdőszoba nem volt, vécé a kertben. Nem mondhatom, hogy szegények voltunk, hiszen mindig megvolt, ami kellett – nem éheztünk, nem fáztunk, a környezetünkből semmiképp nem lógtunk ki.


Neményi László, Zádori Zsolt: „Áldjuk a Jóistent, hogy nekünk adott tanút”

Radnóti Sándorral és Szörényi Lászlóval Neményi László és Zádori Zsolt beszélget


Nem tudom, milyen egy Nobel-díj fogadtatásának az eszményi vagy adekvát módja. De az azért nyilvánvaló, hogy Kertész Imre Nobel-díjának fogadtatását nem lehet normálisnak tekinteni. Engem megdöbbentett, milyen hihetetlen mértékben tetten érhető volt Kertész Imre kitüntetésének sajtótálalásában a politikai-kulturális megosztottság. Az első huszonnégy órában még lehetett bízni benne, hogy ez nem lesz így.

Csáki Judit: „Meseszerű, de tudom, hogyan kell csinálni”

Jordán Tamással Csáki Judit beszélget


Valahányszor találkozunk, mindig egy belvárosban futunk össze; régebben Kaposváron, most Budapesten vagy Pécsett. Tudnál vidéken élni? Elegáns külvárosban, például?

Igen. A gyerek miatt most nehéz lenne kiköltözni valahová, és az jó, hogy haza lehet ugrani napközben, de nagyon el tudnám képzelni…

Hol nőttél föl?

Pesten. A Budafoki úton, a Gellért környékén. Annyira pesti gyerek voltam, hogy nem tudtam volna elképzelni, hogy három napnál többet máshol töltsek.






A konszenzus összefoglalása


A Filmszakmai Kerekasztal több hónapja folyó szakmai egyeztetés eredményeként konszenzusra jutott, hogy mit akarnak a filmesek a mozgókép kultúra keretfeltételeinek szabályozásában elérni. Mindenekelőtt azt, hogy a rendszerváltás után 12 évvel a magyar kulturális és pénzügyi kormányzat, majd a parlament tisztázza szerepét és felelősségét a mozgóképes kultúra fejlesztésének minden területén, és vállalja ennek mértékét, költségvetési és strukturális következményeit; ennek legfontosabb elemeit foglalja össze az ún. mozgóképtörvény.

A szabályozandó kérdések:

1.




Varga Balázs: „A mozgókép talpra állítása”

Grunwalsky Ferenccel beszélget Varga Balázs


Az elmúlt idők vitái javarészt a filmszakmán belüli állami szerepvállalás mértékéről és módjáról szóltak, illetve arról, hogy milyen típusú piaci szabályozást kell és lehet bevezetni. Akadt, aki a komolyabb állami szerepvállalás, és akadt, aki az erősebb piaci kontroll mellett érvelt. Ez a mostani koncepció elsősorban arra koncentrál, hogy az állam milyen módon tudja fejleszteni, illetve támogatni a magyar filmszakma intézményrendszerét.


Az állami szerepvállalás mértékéről és a privatizációról nagyon divatos dolog vitatkozni egy átalakulóban lévő gazdaságban.

Bazsányi Sándor: „Maguk a tények azok eléggé bizonytalan dolgok”

Márton László íróval Bazsányi Sándor beszélget


Kölcsey Ferenc óta tudjuk, hogy nem árt, ha az ember sokat ír, ám arra is ügyeljen, hogy még többet olvasson, de a legeslegtöbbet a gondolkodásra szánja. Laci, rólad mindenki tudja, hogy nagyon sokat írsz, s ha lehet, még többet olvasol. Jut-e időd a gondolkodásra? Vagy a Kölcsey-féle hierarchizálás esetedben tarthatatlan volna, amennyiben nálad ez a három tevékenység nem választható szét, sokkal inkább összefonódik és együttműködik?


Írás közben is, meg olvasás közben is szoktam gondolkodni.

Révész Sándor: „Fölháborodni hasznos tevékenység”

Gusztos Péterrel, az SZDSZ ügyvivőjével és országgyűlési képviselőjével beszélget Révész Sándor


Te vagy az első második generációs politikus az SZDSZ-ben, akinek édesapja is liberális színekben politizál, s aki von Haus aus nőtt bele az SZDSZ-be.

Édesapám vidéki értelmiségiként járt a nyolcvanas évek második felében Pestre a március 15-ei független felvonulásokra. Otthon, a lakótelepi panelban szólt a konyhában a Szabad Európa, a polcon ott volt nemcsak a szamizdat, hanem a kor szociológiai szakirodalmának jelentős része is.


Neményi László: „Ez nem tarthat örökké”

Neményi László
Kemény Istvánnal, Kende Péterrel és Zwack Péterrel Neményi László beszélget


Mindhárman politikai emigránsok voltak, a szó klasszikus értelmében. Ma mindhárman Magyarországon élnek. Nyilvánvalóan azért költöztek haza, mert úgy gondolták, hogy itt mindenféle tekintetben élhető élet lesz. Milyen várakozásokkal, elvárásokkal érkeztek Magyarországra? Egyáltalán bíztak-e abban, hogy valaha is Magyarországon élhetnek?

Kende Péter: Voltaképpen a fő ok, ami miatt részben vagy egészben hazaköltöztünk, az az, hogy reményeink teljesültek, amikor a rendszerváltás megtörtént.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon