Neményi László, Zádori Zsolt: „Nem találják a kijáratot”

Hogyan lettél közvélemény-kutató?

Egy nagyon érdekes véletlennek köszönhető, ami persze biztosan nem az. Sok minden az életemben véletlennek látszott, és aztán később valahogy értelmet nyert. Már a gimnáziumban készítettem játékból kérdőíveket, Nádasdy Ádámmal meg többek között abban is versenyeztünk, hogy ki tud ügyesebb grafikonokat gyártani a luxemburgi rádió slágerlistájából. De soha nem akartam közvélemény-kutató lenni, ez abban az időben nem is létezett, mint életpálya.

• Tovább

Mink András, Révész Sándor: „Nagyon rövid idő alatt nagyon szigorú szabályok”

Hogyan változott a parlamentben az elmúlt ciklusban a munkahelyi légkör, a képviselőkollégák közötti viszony?

Amit mindenki láthatott és mindenki tud: a mostani parlamenti ciklusban a parlament szerepe teljesen leértékelődött. A kormánytöbbség nem tartotta be azokat az íratlan szabályokat, amelyeket az előző nyolc évben alakítottunk ki, sőt, időnként az írott szabályokon is keresztüllépett. A háromhetenkénti ülésezés bevezetése kimondottan házszabályellenes lépés volt.

• Tovább

Murányi Gábor: „Az ember nem utasíthatja vissza a saját rehabilitációját…”

• Tovább

Rádai Eszter: „Összesen hatszor zártak ki innen-onnan”

Az igaz, hogy „kis túlzással” baloldali voltában annak is szerepe volt, hogy Ivánnak hívják?

Nem hiszem, hogy önmagában nagyon fontos volna, de jól jellemzi az én eszmélkedésem folyamatát. Jellemző. A történet úgy szólt, hogy amikor én harmadikos elemista voltam, a családom Bácsalmásra költözött. A bácsalmási iskolában sajátos helyzetbe kerültem: egyrészt egyedül voltam református, másrészt másodmagammal voltam Iván.

• Tovább

Rádai Eszter: „Nem szoktam sajnálni, ami megtörtént”

Szerepel az önmeghatározásában az a szó, hogy magyar? Szóval magyar származásúnak tartja és mondja magát, vagy Közép-Európában (Magyarországon) született zsidónak?



Az önmeghatározás nagyon komplikált dolog. Ha arról kérdezne, jól érzem-e itt magam, azt válaszolnám, igen. Ha azt, fontos-e nekem, hogy tudok magyarul, hogy élvezni tudom a magyar irodalmat, a magyar színházat, erre is azt válaszolom, hogy igen. Ha azt kérdezi, hogy úgy érzem-e, hazajöttem, arra azt mondom, nem, nem érzem úgy, hogy hazajöttem.

• Tovább

Hegedűs B. András, Kozák Gyula: „Vásárhelyi elvtárs, maga nem érti, miről van itten szó!”

A Szabadságtól a Szabad Népig

1945 januárjában Pest felszabadult. Hova vezetett az első utad?




Minden kommunista első útja a pártba vezetett. Nem emlékszem, hogy kitől, de órák alatt megtudtam, hogy a párt a Tisza Kálmán téren van, a Volksbund volt székházában. Természetesen oda mentem be, s mint minden kommunistának, nekem is az lett volna a vágyam és a kívánságom, hogy a kialakuló apparátusba kerüljek.

• Tovább

Kozák Gyula: Kedves Miki!

Nem tudom, hogy hittél-e a túlvilágban – azt sem tudom, hogy én hiszek-e benne –, de remélem, hogy onnan, felülről követed mindazokat az eseményeket, amelyek itt lent, velünk megesnek. Azt is remélem, hogy levelemet megkapod, az angyalpostás idejében és pontosan kikézbesíti. Márpedig, ha ez így van, akkor azt is tudod, hogy nem túl jó a kedvünk, s ezt csak tetézi, hogy itthagytál bennünket.

• Tovább

Kiss Ilona: „Nem író író, hanem olvasó író vagyok”

A félelem völgye című regényéből ismertem meg én is a maga nevét a nyolcvanas évek legvégén, amikor a könyv megjelenhetett. Egyike volt azoknak az kóborló utcagyerekeknek, hivatalos szovjet elnevezéssel a „felügyelet nélküli kiskorúaknak”, akikről a könyv szól. Azoknak, akiket összeszedtek a moszkvai utcákról, majd a legkeményebb intézetis gyerekekkel együtt bevagoníroztak, és irány a Kaukázus, a Csecsenföld, hogy ezt az akkorra már kiürített, a „bűnös kollaboráns” népségtől megtisztított vidéket velük, magukkal telepítsék be.

• Tovább

Rádai Eszter: „Nem is voltam pénzügyes”

Azt hallottam, amikor Horn Gyula felajánlotta önnek a pénzügyminiszterséget, édesapja inkább lebeszélte, mint biztatta. Miért?

Nem akart beavatkozni az életembe, mindig tiszteletben tartotta a döntéseimet, de úgy gondolta, kötelessége figyelmeztetni a veszélyekre is. Ezért az két felnőtt embernek a másik döntését maximálisan tiszteletben tartó beszélgetése volt, nem több.

Beszélne a családjáról, a szülői házról, ahonnan elindult? Hátha segít megérteni önt...

A szüleim – mondjuk úgy – első generációs értelmiségiek.

• Tovább