Skip to main content

Beszélő-beszélgetés

Mihancsik Zsófia, Révész Sándor: Nincs közbeszélgetés…

Baló Györggyel beszélget Mihancsik Zsófia és Révész Sándor


Az a társaság, amelyik megpályázta a két kereskedelmi csatornát veled mint frontemberrel, mennyire számolt azzal a tényezővel, hogy a frontember a magyar politikai színkép egy részét erősen irritáló személyiség?

Nem tudom, hogy ezt mennyire érzékelték, bár címkézős ország állampolgáraként a magam részéről mindenesetre igyekeztem ezt az eshetőséget figyelmükbe ajánlani. De azt felelték, ők is tájékozódtak, és arra jutottak, hogy ezt Magyarországon nagyon sokan egészen másképpen látják.


Eörsi János: „A kérdések nagyon bonyolultak”

Nagy Sándor szocialista képviselővel Eörsi János beszélget


Valahol úgy nyilatkozott: sokan a kormányzatban arra figyelmeztetnek, hogy ne legyen választási költségvetés. Ön ezzel szemben épp azt mondja, hogy inkább a meglévő lehetőségeket kellene kihasználni.

Ez így nem pontos. Nem azt mondtam, hogy nosza, csináljunk választási gazdaságpolitikát. Arról beszéltem, hogy minden választás előtt jogos a félelem, hogy a kormány választási gazdaságpolitikát fog folytatni.


Majtényi László: „Történtek-e visszaélések?”


I. Az indítvány

Harminchét országgyűlési képviselő 1996. december 16-án kelt beadványában adatvédelmi biztosi vizsgálatot kezdeményezett, melyben állásfoglalást kértek a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter államtitok minősítési döntése ellen, mely döntéssel Nikolits István tárca nélküli miniszter a vizsgálóbizottság kérdéseire válaszoló levelét a lehetséges leghosszabb időre, 80 évre államtitoknak minősítette.


Mihancsik Zsófia: Az előítéleteket el lehet oszlatni

Majtényi Lászlóval beszélget Mihancsik Zsófia


Másfél éve vagy az adatvédelem és az információszabadság biztosa, és mint ilyen, azóta folyamatosan szereplője a nyilvánosságnak. Ami érthető, hiszen olyan hivatalt viselsz, amelynek nem volt előzménye Magyarországon, másfelől rá is vagy utalva a nyilvánosságra, hiszen csak ajánlásokat, állásfoglalásokat bocsáthatsz ki, amelyeknek nincs kötelező erejük – hacsak a nyilvánosság révén nem.

Babarczy Eszter: „Panaszbizottság voltaképpen nincs”


Ez év márciusáig Ön volt az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) Panaszbizottságának soros elnöke. Mire jó a panaszbizottság? Mi a feladata?

Valóban, háromhavonta más-más panaszbizottsági tag látja el az ügyrendből eredő elnöki feladatokat: nekem márciusban járt le. A panaszbizottságnak pedig lényegileg egyeden feladata a kiegyensúlyozottság védelme. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a törvényből következően tulajdonképpen panaszbizottság nincs is. Deklarálva van ugyan, de valóságos testületként nem működik.


Ágoston Zoltán: „Ez a magatartás egyáltalán nem tipikus a magyar bölcsészértelmiség körében”

Horányi Özsébbel Ágoston Zoltán beszélget


Ön a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem bölcsészkarának egyik megteremtője: ehhez képest elég különösnek hangzik, hogy eredetileg a Műegyetemen diplomázott – gyengeáramú villamosmérnökként. Miért volt szükség erre a pályamódosításra?

Valójában nem a mérnökségről nyergeltem át a bölcsészetre, hanem éppen fordítva: mindig is bölcsész akartam lenni, sohase más.


Bozóki András: Rómeó Európája

Timothy Garton Ash-sel Bozóki András beszélget


Ön sok éven át nemcsak megfigyelője, hanem megfigyeltje is volt a közép-európai országoknak: a német titkosrendőrség, a Stasi önről is bőségesen gyűjtött adatokat. A közelmúltban be is tekinthetett az aktákba.

Mihancsik Zsófia: „Rögzíteni, ami történt”

Kegyes András fotóriporterrel Mihancsik Zsófia beszélget


Már nem jár ilyen helyekre?

Borzasztó szívesen mennék, de ezeknek az utazásoknak nagyon komoly anyagi feltételei vannak. Az MTI-nek erre nincs pénze, és abban sem vagyok biztos, hogy ha nem állna ilyen pocsékul anyagilag, mint ahogy áll, akkor finanszírozna-e ilyen vállalkozásokat. Az MTI már a ’94-es ruandai utamat sem támogatta: szabadságot vettem ki, kölcsönkértem emberektől, és az utolsó fillérig a saját költségemre utaztam.

Miért van ez így Magyarországon?




Mink András, Zádori Zsolt: Mégiscsak…

Beszélgetés Kuncze Gábor belügyminiszterrel


A belügyminiszterrel szembeni – mostanság felerősödött – kritikát a romló közbiztonsági helyzet, a rendőrségnek a szervezett bűnözés üldözése terén produkált eddigi kudarcai, a testületen belüli korrupciós botrányok váltották ki. Ezek közvetlenül a rendőrséget érintő gondok. A bírálatokra válaszolva azonban Ön többször is kijelentette, hogy nem rendőrminiszter, tehát nem tud közvetlenül ezekre a dolgokra hatni.

Révész Sándor: Egy profi kellene

Gereben Istvánnal beszélget Révész Sándor


Gereben István oceanográfus az észak-amerikai magyar emigráció egyik középponti személyisége. Több mint két évtizeden át ő vezette az észak-amerikai magyar szervezeteket összefogó Koordinációs Bizottságot. A kádárizmus évtizedeiben ennek a Bizottságnak az (elsősorban Gereben István által képviselt) állásfoglalásait tekintenék az Egyesült Államok döntéshozói a magyar emigráció autentikus álláspontjának.

Ön az ország nyugati szélén nőtt fel, és a szovjet invázió is ott érte Önt a határ mellett.

Én tősgyökeres soproni családból származom.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon