Papp András, Térey János

Nyomtatóbarát változat

A SZÓVIVŐ
(Jön. Jean-Pierre Pedrazzini francia fotoriporter vonásait viseli.
Választékos eleganciája kirí a tér egyenszürkéjéből. Nyakában fényképezőgép.)

Szolgálok, mint a híradó harang
Ércnyelve: semmiségem lesz a rang,
S hirdetve ünnepséget és keservet,
Ujjongok, mindahányszor félrevernek –
S ha balról jobbra, jobbról balra billent
A fönti kéz: kongat egyszerre kint-bent...

Akit vezére jobbra, balra állít,
Helyére fagyva nem lehet szabad;
Rögeszme foglya, tölti dögrovásig
A büntetését kint és bent a rab;
Megnyitnám élete kazamatáit,
Ha elhinném, hogy kívül tágasabb.

A hátulsókból lesz az élmezőny.
Mit ér az egy, a sokkal összemérve?
Az egyikből kibújik majd a szörny,
A másik földre fekszik tönkretéve:
Ki áll, milyen mezben, milyen mezőn?
Ezt mondja el nekünk az ősz meséje.

Részlet a Kazamaták című drámából, amely 1956. október 30-ának eseményeit meséli el a budapesti Köztársaság téren.

• Vers