Skip to main content

Papp András

Papp András: Saját élet VI.

Microport


Ha eltévedsz, az egyik erdő olyan, mint a másik.

Mikor rájössz, hogy arra sem jó az irány, akkor megállsz a félig már csupasz őszi lombhullatók között, és a hangokra kezdesz figyelni. Csak ezután kiabálhatsz, ha van hozzá bátorságod. De egyelőre semmi, pontosabban ziháló testtel érzékeled a fák szuszogását, mert azok mintha minden egyes elengedett levelük után, valahol a háncs alatt, a fotoszintézis sötétkamrájából kiszabadítanák azokat a néma sóhajokat, amelyek elveszettségedben egyáltalán lehetővé teszik, hogy levegőt vegyél. Nehogy bent akadjon.


Papp András: Saját élet V.

Microport


Egy igazán hétköznapi reggelt is érdekessé tehet a munkába igyekvők kimért csöndjének a hallgatása. A zajos utca viszi ezt a méltóságos hallgatást.

Papp András: Saját élet IV.

Microport


Szerencsés vagy, ha apád forró vérét örökölted, mondta Lia asszony mosolyogva, talán nem is minden kacérság nélkül. Közben a combomra tette a kezét, megszorította gyöngéden kétszer-háromszor, mintha csak egy félig eljátszott hétpróbát gyakorolna, hogy meddig bírom, aztán megint bort töltött a poharamba.

Kint ültünk az őszi fényben, szelíd szeptemberi napsütésben házának hátsó udvarán. A szomszéd felől a mezsgye közelébe ültetett tuják és hamisciprusok zárták el a kilátást, a délutáni árnyék is arról nőtt, de még nem ért el bennünket.


Papp András: Saját élet II.

Microport


Kezdetben volt egyfajta hangos és árulkodó sötétség. Ebből érzékelhetően máig visszamaradt valami értelmezhetetlen sustorgás, alapzaj. A különös akusztika a sötét ellenére is teremt képeket, sugárzó és villámló képeket. Mintha épp erre az átlátatlanságra lenne nekünk is szükségünk. A fénynek már nincs mit lelepleznie. Az már csak arra világít rá, ami régóta, talán időtlen idők óta készen van. Ha a hangok világában egy ideig némán tapogat az ember, úgy érzi, mintha egy új jelbeszédet tanulna.

Papp András: Saját élet III.

Microport


Valamit azért megpróbáltam. Igyekeztem helyesen artikulálni a hangokat. Valójában nem éreztem sem a nyelvemet, sem a számat. Még nem tértek vissza a zsibbadásból, vagy nem is tudom miből, valami különös érzéketlenségből, ami, bármily meglepően hangzik is, mintegy elérhetetlenné tette saját testemet. Most tapasztaltam először, mennyire nem számít a hús és vér nélküli akarat. E nemesnek aligha nevezhető bomlás mélyen ülő nyomait máig őrzöm képekben és hangulatokban.

Papp András: A Suttogó


Mindenszentek előtt egy héttel a levágott és kévékbe rakott kukoricaszár még kint volt a határban. Szerencsére az idő is jó volt, a talaj nem volt lágy, lehetett hordani. Fuvaros embernek azonban a sajátja marad utoljára. A mindenki által csak Suttogónak becézett fiatalember, alig túl a harmincon, csaknem a falu összes csutkáját egymaga rakta fel az egyfogatú stráfra. Hol volt segítség, hol nem. Ha nem, akkor kicsit többet számított fel. Így is ő volt a legolcsóbb, a traktorosok már mind többet kérnek a fuvarért.

Papp András, Térey János: Prológus


A SZÓVIVŐ
(Jön. Jean-Pierre Pedrazzini francia fotoriporter vonásait viseli.
Választékos eleganciája kirí a tér egyenszürkéjéből.


Papp András: Saját élet

Microport


Szelíd iróniával visszanézel. Nem olyan sürgős,
hiszen olyan ütemben és olyan szinteken fogod
megsejteni, ahogy az életedtől reálisan távolodsz.
(Nádas Péter)




Csak a dolgok ismerője tudja, hogy cseppenként kell legurítanom múltunk borát, amelyet együtt szüreteltünk és közösen fejtettünk. Mámorom a te mámorod; azt is mondhatnám, az érés után, a forrást követően magam is tárgya lettem a munkának, nemcsak alanya. Leszűrtél, átfejtettél, átlátszóan világossá. Józanabb ennél már aligha lehetnék.


Papp András: Primícia


Valahogy útközben döntöttem el, mit mondjak majd az új lánynak, hogy magára irányítsam a figyelmét, s végül is magától találja meg a neki leginkább megfelelő szerepet. Megálltunk felfelé egy nyomóskútnál, s míg ittam a kezemből, azon gondolkodtam, kezdetnek melyek lehetnek a legmegfelelőbb szavak. Csak hogy meg ne ijesszem a legnagyobb átélést követelő elképzeléseimmel. Könnyen félreértik az embert. Az öntöttvas tálcából szétcsapódó víz vékony érként kanyargott keresztül a poros úton, majd egy lefelé tartó, szabálytalan fehér köveivel meglehetősen meredek kaptató mellett csorgott tovább.

Papp András: Saját élet X.

Microport

Tovább kell gombolyítanom.

Még tart az út, a fonál, a sugár, és bizonyos esetekben úgy van jól, ha kezed-lábad töröd. Vagy csak a kezed, de azt két helyen is. Így megérdemelten nyaralhatsz hetedikesként az Apátiban, a Vidámpark szomszédságában, egy egészen vidám fiú melletti ágyban, aki pedig még pisilni sem tud, nem is érzi, ha a feldugott csövön keresztül a vaságyra kötözött üvegbe folyik a kisdolog.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon