Skip to main content

Az örökség

Térey János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Mi árnyékot vetünk továbbadott
Nevünkre, de – fájdalom! – árnyékuk nekik is van,
Akik sötétünkben cseperednek.
Idővel megnő, bosszúsan borul
Fejünk fölé. Az apák ideje
Megismételhetetlen, mint az ötvenedik születésnap.
Az akarat, amely a centrumból
Megcélozza a szélrózsa minden irányát,
Hidegre bénul. A legkomolyabbak,
A szőke Echo és a vasárnapi Brutus,
Puszta kézzel metszik el a szálakat.

Ahogyan tusfekete kincsüket
Forralják az utcai olvasztárok,
Úgy forralnak bosszút a fiúk:
A sín medrébe szurkot öntenek,
Ne gördülhessen benne vaskerék,
Ne áramoljon benne akarat;
De emlékül (vagy figyelmeztetésül?)
Maga a meder mégis megmarad.

Mintha fülünkbe öntenének ólmot:
A szőke Echo és a vasárnapi Brutus
Az acélra szurkot zúdítanak,
És mostantól ez a vonal süket.

Versillusztráció

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2006. április–május, Évfolyam 11, Szám 4


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon