Térey János

Nyomtatóbarát változat

Harmadnap is kicsöngött
Egy gazdátlan telefon a zónában.
Csilingelt a távozók után a levegő.
Útzár volt, pokolforró bitumen.
Mosták szakadatlan az utcát.

És az épített világ kapitulált.
Most vadméhek raja száll át a nyitva felejtett ajtón.
Az ablakszemek gödrei üresek.
Az uszoda óráján örökre negyed nyolc.
Lekopasztott óriáskerék és dodzsemek. 
Az ember utáni beton főtéren
Róka, kígyó útjai kereszteződnek.
A város, világos vonalvezetésű házaival,
Hirtelen jött nagy zavarában
Megkövesült aznap, mikor ötvenezer fő mínusz –

Vércsevijjogást hallani.
Magát a fű növekedését is.   
A visszavétel extázisában tombol a természet,
Mióta saját magát űzte el innen a hajdani csúcsszörny.
A zóna állatai vérre menő harcba keveredtek.
A kifosztott közértben
Farkas és barnamedve
Vívnak dominanciaharcot,
Rivalizálva mennek egymás agyára.
Királyölyv csap le az aprójószágra,
S a vadmacskakölykök ösztönös tudással iszkolnak át
A legnyaktörőbb nyílásokon.

A kertben, ahonnét kiűzetve a kertészek végleg –
Hallani mindent, ami növekszik.   

• Vers

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges