Skip to main content

Külföld

Rostás Zoltán: Már megint?


Rendkívül heves reakciót váltott ki Bukarestben a székelyföldi autonómiaügy. A maroknyi második vonalbeli RMDSZ-tisztségviselőre hivatkozva az egész kisebbség érdekképviseletében fellépő RMDSZ-t hűtlenséggel, románellenességgel vádolták. A kampány a múlt hét végére csillapodott valamelyest. A jelenség könnyen minősíthető, magyarázata, értelmezése azonban sokkal fontosabb.

Lélektanilag teljesen érthető az, hogy sok erdélyi magyart és románt szorongással, félelemmel töltött el a néhány napos kampány.


Vajna János: Irány: a gyakorlati transznacionalizmus


Valószínűleg négy fő tényezőtől függ a nemzetközi biztonság a hidegháború után – írja Brzezinski a Foreign Affairs-ban.

Tálas Péter: Csendes finis


A lengyel pártok visszafogottsága két szempontból legalábbis indokolt: egyrészt szinte valamennyi pénzügyi gondokkal küzd, másrészt tekintélyük is alaposan megtépázódott az elmúlt időszakban.

Gyurovszky S. László: Jogtiprás vagy a demokrácia győzelme?


A szövetségi kormány által beterjesztett törvényjavaslat ennél sokkal enyhébb volt, és egészen más koncepciót képviselt. A kabinet szerint csupán egy szűk réteget kellett volna a feddhetetlenségi vizsgálatoknak alávetni, s a pontosan kijelölt posztokból csak akkor kellett volna távozniuk az StB volt ügynökeinek, amennyiben bebizonyosodik, hogy korábban emberi jogokat sértettek meg; miközben három évet kellett volna kiróni arra, aki bárkiről azt állítja, hogy az illető besúgó volt.

Ara-Kovács Attila: Pristinát fegyverek „vigyázzák”

Koszovói képeslap


Szeptember 26. óta folynak a referendum előkészületei: a koszovói albánok népszavazással kívánják kinyilvánítani a terület önrendelkezését, ám az itt élő albánok érthető módon általános szkepszissel latolgatják, vajon érvényt tudnak-e ennek szerezni. Jó okuk volt arra, hogy különválási céljaikat eleddig ne hangoztassák.

Rostás Zoltán: Sújtólégrobbanás


A Zsil-völgyi feszültség okai kétségtelenül elsősorban az életszínvonal és a munkakörülmények romlásában keresendők, ám nem mellékes az a mozzanat sem, hogy még vonatra szállásuk előtt magánüzleteket vertek szét, azaz „állást foglaltak” a piacgazdasággal, általában a reformokkal szemben.

Kiss Ilona: Visszarendeződés?


„Kezdettől fogva világos volt, hogy a párt- és államapparátus nem fog egykönnyen kivonulni a gazdaságirányításból, arra azonban nem számítottunk, hogy a puccs után újult erővel s az újonnan szerzett „alkotmányos hatáskört” felhasználva indít támadást a központ a köztársasági törvényhozás ellen a központi hatalom és egyúttal a párthatalom megőrzéséért.” A központi és a köztársasági hatalom háborúskodásának új szakaszáról Vlagyimir Sumejko, az orosz parlament gazdasági reformbizottságának alelnöke nyilatkozik a Beszélő munkatársának.

K. I. [Kiss Ilona]: Puccsra puccs?


Már sorok sincsenek. A külvárosi üzleteket ki sem nyitják, a belvárosi nagyáruházakban, a GUM, a Gyetszkij mir polcain Mif (Mitosz) nevű mosópor sorakozik, „Legelőször a cukor tűnt el véglegesen” – jegyzi meg barátunk, miközben nagyvonalúan nekünk ajándékozza bevált(hat)atlan júniusi cukorjegyét. Beülünk a húsz éves Zsiguliba: egy darab működő automata öngyújtó köré épített karosszéria – minél gyorsabban száguldunk át piroson, zöldön, annál jobban rettegünk, hogy most, most esik szét alattunk.

[Kiss Ilona]: „A kulcs az orosz vezetők kezében van”

A Beszélő kérdéseire Gorbacsov személyi tanácsadója válaszol


Beszélő: Tehát: újra Gorbacsov mellett. Folytatja, ahol abbahagyta? Most hány napot kérnek az 500 napos terv megvalósítására?

– Jóval kevesebb időnk van, de az SZKP feloszlatása egészen új helyzetet teremtett. Az „500 nap” annak idején azért bukott el, mert össze tudott fogni a pártokrácia három fő ereje: hadiipari komplexum vezéralakjai, az úgynevezett „vörös bárók”, tehát a leg befolyású mezőgazdasági kombinátok vezetői, akiknek – harmadikként – a KGB teljes információs hálózata egészében rendelkezésére állt.


[Kiss Ilona]: Ki kit gyűlöl?


Az Európai Közösségnek sürgősen lépéseket kell tennie, hogy legyőzhesse a fajok és etnikumok közti gyűlöletet, amely a kontinens szociális és politikai egyensúlyát fenyegeti. Az Európa Parlament októberi ülésszakán készül kinevezni egy biztost, aki a kisebbségek ellen irányuló fajgyűlölet körülményeit vizsgálja. A decemberi Európa-csúcson a 12 tagállam egyik fő feladata lesz, hogy kiegészítsék a Római Egyezményt egy, a kisebbségek, bevándorlók és menekültek jogait biztosító passzussal.

Hogy milyen súlyos a helyzet?


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon