Skip to main content

Külföld

Kiss Ilona: Nadrágba bújt (atom)felhő?


„Ma boxerrel kell kiigazítani a világ fejét.”

Vlagyimir Majakovszkij, 1915

Amikor az elmúlt héten Gorbacsov elnöki hivatala utoljára nekiveselkedett, hogy egy „mindenkinek tetsző” szövetségi szerződéstervezetet készítsen, olyan laza konföderáció kerekedett ki belőle, hogy a legkényesebb ízlést is kielégíthette. „Ennél puhább már csak a nadrágba bújt felhő lehet” – fogalmazott Majakovszkijt idézve Mihail Szergejevics az árubemutatón, ám a „részfejedelemségek” urainak akkor már se nadrágban, se nadrág nélkül nem kellett a központ.


Vajna János: Közösségből unió, unióból közösség


Lehet, de még nem bizonyos. Az azonban bizonyos, hogy az Amerikai Egyesült Államoktól akkor is különbözni fog. Európa nem lesz olvasztótégely, mint a múltjuktól búcsút vevő bevándorlókból alakult amerikai állam. Marad „óhaza”, nem lesz „újvilág”. Összeforrva is megőrzi, sőt kiteljesíti a nemzetek és népek, régiók és tájak egyéniségét.

Végel László: Újvidéki karácsonyfák

Peremvidéki feljegyzések


Az elmúlt egy-két évtizedben évről évre magasabbra tornyosultak a karácsonyfák a Futaki úti piacon, jelezve a szelíd polgári tiltakozás terjedését. A reálszocializmus szabadpiac-gerillái, a csempészek összébbrakták az olasz kozmetikumokat, az osztrák kávésdobozokat, a német tranzisztoros rádiókat, és szolidárisán helyet szorítottak a Szerbiából, a Boszniából érkező fenyőfaárusok részére, akik teherautóikkal már december közepén megjelentek, hogy először a katolikusoknak, majd rövid időn belül a pravoszlávoknak árulják a karácsonyfát.

Robert D. Kaplan: A horvát ugar


Jasenovacban, a horvát usztasák által fenntartott koncentrációs táborban a II. világháború idején zsidókat, cigányokat és legfőképpen szerbeket gyilkoltak le. A szerbek évtizedekig azt állították, hogy „legalább 700 000” embert öltek itt meg, a horvátok viszont sokáigazt bizonygatták, hogy ez a szám inkább csak 60 000. Az idevágó tanulmányok szerint – melyek közt igen kevés a használható – durván 500 000 szerb és 200 000 horvát halt meg a háború idején.

Dobroslav Paraga


A szinte hihetetlen fordulatokat tartalmazó életrajz tulajdonosa 1960-ban született, nagy tekintélyű zágrábi ügyvédi családban. Húszéves korában már petíciókat ír a jugoszláviai politikai be-börtönzöttek érdekében. 1980-ban letartóztatják, néhány hónappal később a kínzások hatására aláírják a vallomást. Államellenes tevékenységgel vádolják. A tárgyalás alatt a zágrábi bíróság épületét rendőrkordon veszi körül. Három év börtönre ítélik, amit a szövetségi bíróság négyre módosít. Paraga a büntetést a hírhedt Goli otokon tölti le.

Kovács Béla: Rémdráma – hősök nélkül


A Héja akció

Három nappal Vukovár agóniája után Tudjman elnök letartóztatja Mile Dedakovicot, a Héját, Vukovár védelmének parancsnokát, majd – pontosan azon a napon, amikor Cyrus Vance Zágrábba érkezik – Dobroslav Paragát, a szélsőséges Jogpárt vezetőjét. Dedakovicot saját lakásában fogja el egy 50 fős kommandó. Paraga épp egy sajtótájékoztatóra igyekszik, amikor két kamion zárja le előtte és mögötte az utat. A teherautókból fegyveresek ugrálnak ki, és Paragát szó nélkül elrabolják.


Végel László: Tito marsall sugárút


A főposta épületétől ballagok a Duna felé. A lerombolt örmény templom mellett visz az utam. Baljós emlékeket idéz, akár a Báni-palota fehér márványfala. Még apám is hordta az épületanyagot, cipelte a márványlapokat fuvaros nagyapámmal együtt. A sógorom is ott fuvaroskodott. Ki tudná felsorolni, hogy a rokonságból, az ismerősök, az utcabeliek közül hányan dolgoztak ott. Apám évtizedeken át nem látta, csak 1945-ben idézte meg magában a fehér épületet.

Kende Tamás: Kik a kéksisakosok?


Az ENSZ-alapokmány 42. cikke fölhatalmazza a Biztonsági Tanácsot, hogy állandó haderő létrehozásával és fölhasználásával megtegye a szükséges intézkedéseket a nemzetközi béke és biztonság megőrzése érdekében. Az alapokmány elfogadását követően kialakult nemzetközi helyzet azonban megakadályozta, hogy az állandó ENSZ-haderőket egyáltalán létrehozzák, vagy hogy a BT a legfontosabb háborús ügyekben elítélje és megakadályozza az agressziót.

A Biztonsági Tanács eddig csupán két esetben – Koreában és Kuvaitban – járt el a 42.


Juhász József: Kiúttalanul


Gondolkodásnyi szünetet!

Ma már a szenvedélyek uralják a politikai terepet. A két fél mereven szemben áll, fanatizálódott, minimális közöttük a kommunikáció, belpolitikai nézeteik között alig van érintkezési pont.


Vajna János: Külügyek vagy külkapcsolatok?


Most még egy csavar következik: belpolitikáról beszélünk, de nem egészen a hagyományosan értelmezett belpolitikáról, hanem így is, úgy is értelmezhető határesetről: Sevardnadze elsősorban a szuverénné vált köztársaságok külügyi tevékenységét hangolja össze, és csak másodsorban intézi az unió külügyeit.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon