Ara-Kovács Attila

Nyomtatóbarát változat

Szeptember 26. óta folynak a referendum előkészületei: a koszovói albánok népszavazással kívánják kinyilvánítani a terület önrendelkezését, ám az itt élő albánok érthető módon általános szkepszissel latolgatják, vajon érvényt tudnak-e ennek szerezni. Jó okuk volt arra, hogy különválási céljaikat eleddig ne hangoztassák. A szerbek „szent nemzeti bölcső”-ként fogják fel e területet – igaz, hogy a többmilliós albán tömeg mellett alig néhány ezer szerb él itt –, így aztán soha nem riadtak vissza attól, hogy radikális eszközökhöz nyúljanak, ha veszélyeztetve látták a Koszovóhoz fűződő „előjogaikat”: nemegyszer hirdettek itt már ki rendkívüli állapotot a nemzeti megmozdulások „lecsillapítására”. Amikor legutóbb, több mint két esztendeje erre jártam, a fővárost, a völgyben fekvő Pristinát, a környező magaslatokról ágyúk vigyázták. A lakossággal nyíltan ellenséges Jugoszláv Néphadsereg helyi vezetése pedig a legjobb pristinai szállodában rendezkedett be, s az épületet minden albánnak kötelessége volt messze elkerülni. A helyzet azóta nem nagyon változott. Igaz, ez alkalommal nem sikerült felfedeznem az ágyúkat, ám annál több Pristinában a rendfenntartó egység, a katonai jellegű jármű, a kézifegyver.

Az albánok magatartása azonban nagyon megváltozott. Most már egyértelmű elszakadást remélnek attól a helyzettől, mely Jugoszláviában kialakult, s mely – tekintettel a Szlovéniában, majd most Horvátországban s részben Boszniában fellángoló harcokra – eléggé korlátozza Szerbia politikai és katonai lehetőségeit.

De vajon valóban bölcs dolog a Szerbia szuverenitása alá eső területek státusát feszegetni? – tettem föl a kérdést nem egy koszovóinak. S vajon eléggé átgondolták-e a kérdés valamennyi rejtett kockázatát, mint például a Vajdasággal kapcsolatos párhuzamokét? A válasz természetesen nagyvonalú igen volt, s az albánok önbizalmát az sem rendítette meg, hogy a hírhedt csetnikvezér, a szerb parlamentbe nemrég bekerült Seselj vajda napalm- és mérgesgáz-bombázást helyezett kilátásba az elszakadásról ábrándozó területek lakóinak, közöttük a koszovóiaknak is.

„Seselj nem jelent veszélyt – állapítják meg szinte egybehangzóan Pristinában. Őt azért találták ki, hogy a rá jellemző felelőtlenséggel kimondja azt, amit a hadsereg és Szlobodan Milosevics, Szerbia nacionalista elnöke tényleg meg szeretne valósítani. S ezzel ránk ijesszenek. De sem Milosevics, sem pedig a hadsereg nincs ma már abban a helyzetben, hogy tényleges akaratukat, fenyegetőzéseiket beválthassák.”

Lehet, hogy így van, de még valószínűbb, hogy nem. Annál is inkább, mert a hírek szerint az elmúlt napokban a nisi helyőrség területéről újabb jelentős katonai erő indult el Koszovó felé.

• Külföld