Skip to main content

Külföld

Ara-Kovács Attila: Ismerjük el Moldáviát?


Pedig egyelőre még önkormányzati törvény sincs, a választások jogi kereteiről nem is beszélve. A parlament a legképtelenebb ötleteket igyekszik jogi egységbe kovácsolni: például rendezzenek csak listás választásokat, ami a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek minden eddiginél kevesebb esélyt biztosít.

Míg az 1990-es parlamenti választások alkalmával a szavazatvadász ellenségesség részben az erdélyi magyarság és politikai szervezetei ellen irányult, addig ma, a helyhatósági választásokat előkészítő propaganda-hadjáratban, máris külpolitikai szempontok kerültek előtérbe.


Paul Hockenos: „Ez olyan háború, melynek nem lesz győztese”

Interjú Milovan Gyilasszal


Paul Hockenos: Gyilasz úr, mint a háború utáni Jugoszlávia egyik alapító atyja hogyan éli meg az ország összeomlását?

Milovan Gyilasz: Régen megjósoltam már a titói központosított Jugoszlávia összeomlását. A poszt-titói Jugoszlávia kommunista formában nem maradhatott fenn. Talán, ha Tito korábban kevésbé hajlíthatatlan, vagy ideológiájában kevésbé ortodox lett volna, ma másképpen néznének ki a dolgok.


Békekonvoj Jugoszláviába


Kedves barátaink!

Jugoszlávia lángokban áll, dúl a polgárháború. Ha a jelenlegi helyzet tovább éleződik, Jugoszlávia gazdasága, környezete és társadalma végképp katasztrófába sodródik, ami összeomlással fenyegeti a civil társadalmat is. Az elmúlt hetek során erőt gyűjtöttek a jugoszláviai békemozgalmak: egyének, szervezetek, politikai pártok és a tömegkommunikációs eszközök fejtették ki háborúellenes nézeteiket.


Juhász József: Hágai Brioni?


Valóban, a hágai konferencia eddigi egyetlen eredménye, hogy még nem szakadt meg. A köztársasági elnökök, majd a külügyminiszterek elmondták szokásosan egymásra mutogató beszédeiket, de végül sikerült összehozniuk két albizottságot (az alkotmányügyi, továbbá az emberi jogi és kisebbségi reszortokra), és megegyezniük a nemzetközi döntőbizottság összetételében. Lord Carrington, a konferencia elnöke pedig e héten Jugoszláviába utazik, hogy a helyszínen is tárgyaljon.

Kívülről nem megy

A megegyezés legnagyobb akadálya az, hogy egyelőre csak a külvilág akarja.




km [Kovács Miklós]: Övék a döntés felelőssége?


A Népképviselők Kongresszusa (másik használatos nevén a népi küldöttek kongresszusa), amely e napokban a Szovjetunió „életéről vagy haláláról” dönt, ma a legmagasabb szovjet választott hatalmi szerv. Létrehozásáról az 1988-as választási törvény intézkedett. Gyakorlatilag a nyugati demokráciákban megismert kétkamarás parlamenteknek megfelelő szerepet tölt be, még ha ennek a szerepnek a gyümölcsei a szovjet viszonyok közepette nem is érhettek be, s erősen kérdéses, hogy beérhetnek-e valaha.

A Legfelsőbb Tanács rendelete alapján 1989.


Ara-Kovács Attila: Helsinki mint folyamat – Európa mint intézmény


Beszélő: Gyakran hallani olyan véleményt, hogy a helsinki folyamat lezárult, és új együttműködési formát kell kialakítani. A nemzetközi feltételek mennyiben módosítottak a folyamat lényegén?

Hargitai Zsuzsa: Valóban, már 1990 nyarán mindenki úgy érezte, hogy a helsinki folyamat betöltötte szerepét: Európa egységes lett. Ám azt is látnunk kell, hogy ezen kívül nem volt, és ma sincs olyan fórum, mely ilyen körben összegyűjthette volna az államokat. Ráadásul új kihívások is megjelentek: a nacionalizmus, az új államok születése, a további leszerelési tárgyalások problémaköre.


Kiss Ilona: A moszkvai triumvirátus, avagy: lesz-e Szovjet Konföderáció?


„Mihail Szergejevics alkotmányos puccsot követett el ellenünk” – fakadt ki az egyik, pártjától megfosztott népképviselő a hétfői szovjet híradó mikrofonja előtt, a szovjet népképviselők rendkívüli kongresszusának első ülésnapját összegezve.

Vajna János: A hosszú életű svéd modell


Az eredmény igazolta a várakozásokat. Mégis, a választást követően elbizonytalanodtak az eredmény ismerete előtt már oly magabiztos kommentárok. Pedzegetni kezdték, hogy a svéd modell ideje lejárt, de ezt a véget a választáshoz kötni legföljebb azért lehet célszerű, mert így, akár egy gyászjelentésben, közölni lehet, ahogy illik, az elmúlás óráját.

Holott egyáltalán nem lehetetlen, hogy a választás következtében – egyértelműség ide vagy oda – nem gyorsul, hanem lassul a modelltől való távolodás.


Daniel Kumermann: Forró napok előtt


Még szünidejét tölti a cseh–szlovák szövetségi parlament, de a levegőben már erezni az eljövendő viharok szelét. A képviselők emlékezetében még élénken él a rózsaszínű tank képe és a szovjet puccs okozta sokk, de már kardjaikat élesítve készülnek az új parlamenti ülésszakra, amely biztosan minden lesz, csak csendes nem, és, attól tartok, megfontolt sem.

Kicsit még a tankról. A kommunista uralom egyik legnagyobb emlékműve egy óriási kőtalapzaton áll, Prága ötödik kerületében Smichovban.


Andrej Navrozov: A Nyugat megint elhibázta


Gorbacsov nyugati imádói, köztük John Major, nem hittek nekem, amikor azt írtam, hogy Sztálin óta Gorbacsov a legnagyobb hatalmú diktátor. Azt sem hitték el, amikor azt írtam, hogy Gorbacsov – annak ellenére, hogy a KGB, amely Brezsnyev utolsó éveiben minden ellenőrzést kicsavart a Kommunista Párt kezéből, óriási hatalmat ruházott rá – nem számít.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon