Skip to main content

Külföld

Juhász József: Bosznia szerb–horvát kiegyezés előtt?


Kész ténynek lehet tekinteni azonban, hogy a horvátországi és a bosznia-hercegovinai szerb „államokat” katonailag összekötötték egymással és Szerbiával, s azt is, hogy Horvátország ellenőrzése alatt tartja a számára legfontosabb területeket. Ebben az értelemben valóban létrejöhetnek a bosznia-hercegovinai szerb–horvát háború lezárásának feltételei.

Különbéke…

Noha az érintettek – különösen Zágráb – többnyire tagadják, valóban számos jele van egy szerb–horvát különalku formálódásának.




Kovács Miklós: Útilapu kínai módra


„Kiseprűzték hát a veteránokat”; „Új arcok a kínai pártvezetésben”; „Technokrata irányvonal” – ilyen és hasonló címekkel érkeztek jelentések a kelet-európai földcsuszamlás utáni első kínai kongresszus fő eseményeiről s a konzervatív balosok kiebrudalásáról. A nyolcvannyolc éves – s a hírek szerint makkegészséges – Teng Hsziao-ping és hívei soha nem látott diadalt ülhettek: a tanácskozás az agg pártvezér reformjainak hozsannázásával ért véget.

Ljudmila Petrusevszkaja: Nagy októberi ellenforradalom


A hadirokkantak nálunk mindig is nemzeti szentek voltak: lábatlan repülőstiszt, félkarú író, béna vagy vak költő, előttük hajolunk földig. Hogy miért?

Mert az októberi forradalom minden fő eszméjét Krisztustól és a keresztény vallásból vettük át: oszd szét minden vagyonod, add oda mindenedet a másik embernek – hangzott az egyik parancs. A másik pedig: legyen minden nemzet egyenlő, ne legyen se hellén, se júdeai. Csak egyetlen parancsról feledkeztek meg a forradalmárok: a „ne ölj” parancsáról.


Vajna János: Brandt végső távozása


A nagy emberek búcsúztatásának kialakult rituáléja van: a szónokok ismertetik életútját, méltatják tetteit, kijelölik helyét a történelemben. Nagyjából e szabálynak megfelelően történt Willy Brandt búcsúztatása is. De volt egy árnyalatnyi különbség: a szónokok jelentős része könnyeivel küzdött. Brandtot nemcsak becsülték, hanem szerették is. Nemcsak a munkáspártot néppárttá alakító Godesbergi Program egyik fő kikovácsolóját látták benne.

Bányai Péter: Győztesek és vesztesek

Románia


De hogyan? Ki segítette őket győzelemre? A propaganda manipulálásáról könyvtárnyi anyagot írtak már össze, szó esett a választási csalásokról is, amelyek valóban megestek, de nem számottevő mennyiségben.

Kik győztek?

Ez a győzelem valójában három társadalmi rétegnek köszönhető. Az első a volt aktivisták, titkosügynökök, hivatalnokok (valamint családtagjaik) rétege. Számuk minimum 1-2 millióra tehető. A második réteg a Ceausescu által a városokba, ipari központokba telepített félparasztok, félproletárok tömege.




Gyurovszky S. László: Új állam születik…


Vladimír Meciar szlovák kormányfő tavaly arról panaszkodott, hogy hazáját állandóan összekeverik Szlovéniával, s hogy Nyugaton azt sem tudják, Európa mely részén található Pozsony. Nos, úgy tűnik, ez a probléma sikeresen megoldódott, és a világ megtanulta Szlovákia nevét. Az esetben csupán az a sajnálatos, hogy nem kiváló eredményei, hanem botrányai révén.

Sodrással szemben

Szlovákiai lapvélemények a Duna eltereléséről


A kormánnyal szemben meglehetősen kritikus szlovák sajtó szinte teljesen egyöntetűen ítéli meg a Duna nemrég elkezdett elterelését. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a C változat, illetve a bősi vízi erőmű megvalósítása össznemzeti üggyé vált, és fontos elemét jelenti az önállósuló Szlovákia külpolitikai arculatának. Az alábbiakban két – egymástól meglehetősen távol álló – újság kommentárját ismertetjük.

Vytautas Radzvilas: Vissza? Moszkvához?

Litvánia


A litván gazdasági élet szinte teljesen megbénult, az emberek kétségbeesetten keresik a kiutat. Ezt a helyzetet használta ki a propaganda, mely két forrásból táplálkozott.

Tálas Péter: Ombuds(wo)man


A magyar közvélemény aligha ismeri Ewa Letowska nevét. A többség számára az sem segítség, ha hozzátesszük, hogy a ma 52 éves jogásznő az elmúlt időszak egyik legnépszerűbb lengyel politikusa volt. Figyelmünket valószínűleg azért kerülte el személye, mert az általa viselt tisztség eleddig ismeretlen volt hazánkban. Ő volt ugyanis a lengyel ombudsman.

Elsőként Kelet-Európában

Az Állampolgári Jogok Szóvivőjének intézményét – Kelet-Európában elsőként – 1987. július 15-én alkotta meg a lengyel parlament.



Ara-Kovács Attila: Megszállók és megfigyelők


Horvátország java részén látszólag minden a legnagyobb rendben van.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon