Ara-Kovács Attila

Nyomtatóbarát változat

Horvátország java részén látszólag minden a legnagyobb rendben van. Zágrábban mondén élet virul, a tengerpart szokásos vendégsereglete sem maradt el az idén, s bár a dalmát partvidéki konfliktusok, az időnkénti Zadar, Sibenik, Split és Dubrovnik elleni támadások és a Kotori-öböl északi partjának birtoklásáért épp most kibontakozó újabb háborúskodások a turizmust lényegében az Isztria félszigetre korlátozták, hivatalos adatok szerint Horvátország az idén mégis 1,5 milliárd dollárt inkasszált.

Az ellátás az ország egész területén működik, ostromállapot – leszámítva a háború által közvetlenül érintett vidékeket, a már említett dalmát városokat, továbbá Knin térségét és Dél-Szlavóniát – tulajdonképpen sehol sincs, mindössze a katonai és rendőri ellenőrzőpontok gyakorisága és az időnkénti igazoltatások emlékeztetnek a különleges helyzetre.

A lakosság mégis egyre nyugtalanabb. A gazdasági élet, főként az ipar, jószerével megbénult, az infláció – bár nem mérhető a szerbiaihoz – minden eddigi negatív rekordot felülmúlt. Mindenki a korábbi tartalékokat éli föl; ha egyáltalán hozzányúlhat, mivel a devizabetéteket az állam háborús kölcsönként kezeli, ezért bizonytalan időre zárolta. Ennek megfelelően immáron Horvátországban is virágzik a valuta-feketekereskedelem, a szépen rendbehozott zágrábi Jelasics téren épp úgy, mint Fiume, Pula sétálóutcáin, reménykedő fiatalemberek próbálnak túladni elértéktelenedő horvát dinárjaikon.

A munkanélküliség, az ipar visszafogása jó alkalom arra, hogy megszabaduljanak a Horvátországban (vissza)maradt szerbektől. Naponta tucatjával kerülnek utcára a nem-horvát nemzetiségűek, a hatóságok pedig nem is nagyon csinálnak titkot abból, hogy ezek az emberek nem csak munkaerőként jelentenek számukra felesleget. Igaz, a Saborba, a parlamentbe delegált szerb képviselők időről időre szóvá teszik a diszkriminációkat, de hatásuk is eléggé esetleges.

A horvát vezetés rendeletben kötelezte a lakosságot, hogy ez év október 8-ig rendezze állampolgárságát. A kisebbségek számára ez új kihívást jelent, mert horvát állampolgárságot – mely feltétele lesz a munkavállalásnak épp úgy, mint a tulajdonjog érvényesítésének – automatikusan csak azok kaphatnak, akik a jelenlegi Horvátország területén születtek, illetve akik bizonyítani tudják horvát származásukat. Bár a rendelkezés nyilvánvalóan főként azokat a szerbeket és bosnyákokat akarja kizárni az állampolgárok köréből, akik az elmúlt évtizedekben vándoroltak be, illetve telepedtek le az országban, nem kevés nehézség elé állítja a többi nemzetiséget is, főként azokat a magyarokat, akik valaha a Vajdaságból kerültek át jelenlegi horvát területekre.

A horvát és a szerb ellentét mindenekelőtt azokat sújtja, akik egzisztenciájukat a mai Horvátországban teremtették meg, de javaik – elsősorban ingatlantulajdonuk – egy része a Vajdaságban található. Minthogy Zágráb az állampolgárság megszerzésének feltételeként azt szabta, hogy meg kell válni az egykori „jugoszláv” állampolgárságuktól, a szerbek viszont a tulajdonjog folytonosságát a korábbi állampolgárság megőrzéséhez kötik, most ezrek próbálnak valamilyen – természetesen alig legális – lehetőséget találni arra, hogy mindkét elvárásnak megfeleljenek.

Hasonló bizonytalanságoknak néznek elébe azok is, akik kétségkívül a jelenlegi Horvátország területén látták meg a napvilágot, de szülőföldjükről elmenekültek, minthogy otthonaikat – főként Dél-Baranyában – még mindig a szerb csapatok tartják megszállva. Úgy tűnik az ő „különleges” helyzetük orvoslását sem akarja elsietni a zágrábi vezetés, s az ebbéli okok közül aligha zárható ki, hogy az érintettek túlnyomó többsége magyar nemzetiségű.

E problémák a jelek szerint egyre inkább szemet szúrnak a nemzetközi megfigyelőknek is. Nem véletlen, hogy mindenekelőtt az állampolgárság körüli bizonytalanságok, illetve a dél-baranyai kétszeres hontalanok ügye szerepelt az ENSZ menekültügyi főmegbízottjának képviseletében a helyszínen járt Robert Adamson tárgyalásain is. Úgy tűnik, az Eszék főterén Tudjman politikája ellen tüntető menekültek ezreinek támogatását tudván maga mögött, a diplomatának sikerült elérnie, hogy Zágráb meghosszabbítsa az állampolgársági igények benyújtására korábban kiszabott terminust. Továbbá azt is, hogy végre konkrét tárgyalások kezdődjenek a szerb megszállás és ENSZ-ellenőrzés alatt álló kilenc dél-baranyai falu jövendő sorsáról; azaz, hogy mikor és milyen biztonsági intézkedések eredményeként költözhetnek oda vissza a korábbi lakók.

• Külföld