Ara-Kovács Attila

Nyomtatóbarát változat

Igaz ugyan, hogy közvetlenül az összecsapásokat megelőzően a belgrádi Danas ismét a horvátoknak küldött, romániai eredetű géppisztoly-szállítmányokról cikkezett, mégsem ez keltette fel a megfigyelők érdeklődését. Sokkal inkább azok a bukaresti jelzések, melyek ottani hivatalos körök kétértelmű magatartására utaltak a délszláv államalakulat felbomlásával kapcsolatban. A román vezetés időközben olyan benyomást keltett, mint aki a legkevésbé sem venné a szívére, ha a korábban vele feltűnő barátságot ápoló ország szétesne.

Bár látszólag a román vezetés magáévá tette a jugoszláv kérdésben kialakított nemzetközi álláspontot, egyéb akcióiból az is kiderült, hogy érdekei messzemenően egy olyan Nagy-Szerbiához kötik, amely eléggé egyedül van ahhoz, hogy hasonló nemzeti, katonai és ideológiai nézeteket valljon, mint jómaga. Bukarest elszigetelt helyzetében egy hasonlóképpen elszigetelt Szerbiában rálelne arra a szövetségesre, mely – a közös érdekek alapján – mindenben osztaná az ismert román álláspontot. Ennek az álláspontnak az eddigi érvényesítését tudvalevőleg Bukarest egyedül nem tudta elérni.

Egyéb hírforrások e bukaresti reményekhez azt is hozzáteszik, hogy a románok most nagy szenvedéllyel fedezték fel a helyzet kínálta lehetőséget: az egykori kisantantból megmenteni annyit, amennyit csak lehet, Bukarest és Belgrád szövetségét. Azaz az ekként feltámasztott véd- és dacszövetség pillérein egymást támogatva kitartani mindaddig, amíg a két országban működő – s főként a hadseregek által ébren tartott – diktatórikus hajlandóság ismét elfogadott államszervező eszmévé válhat.

Épp fél évszázada, 1941. április 6-án Hitler megtorló bombatámadást intézett Belgrád ellen (a német repülők egyébként Romániából szálltak fel). A támadás akkor a szerbeket példátlan egységbe tömörítette. 1991. június 28-án Belgrád bombázói támadtak Ljubljanára. Az analógia megbocsáthatatlanul egyértelmű, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a szlovén vezetés a jugoszláv viszonyok között különös belső tartalommal bíró fasiszta jelzőt alkalmazta a megszálló központi csapatokra. Belgrád ezt a háborút máris elvesztette; egykori szövetségesei szemében egyszerre agresszor lett, szomszédai számára pedig olyan izolált ország, amely a totális megoldások kényszerpályájára szorulva bármire képes.

• Külföld