Skip to main content

Külföld

Kisbali László: Igen a nemre

München bei Licht


De mindjárt Salzburgban egy kar nyúlt be a fülkeajtón, tenyerében furcsa tárggyal: rendőrségi jelvény volt. Rövid, úton lependerítettek bennünket a vonatról. Bombariadó. Másik szerelvényre kellett átszállnunk, mégpedig igen sietősen. A mi drága Európánk meglehetősen udvariatlanul bánt velünk, lökdöstek, ordítoztak a vámvizsgálaton. Rossz vadkeleti reakcióit azonban a tudósító sem hagyhatta otthon. Nem tudta megállni, hogy a bűvös, mindent megoldó „tourist” megjelölés helyett be ne diktálja: olvasni akar valamelyik müncheni könyvtárban.

Szergej Kozlov: Robbanásveszély?

Kazahsztán


A nagy gonddal kialakított Nazarbajev-imidzs valóban azt mutatja, hogy a lakosság politikailag aktív része elfogadja az elnök e koncepcióját, s ezt a nagy propaganda-hadjáratok kísérte elnöki vizitek, „történelmi jelentőségű” szerződések sokasága is alátámasztja. Azt azonban, hogy Kazahsztánban nem létezik semmiféle, se jobb, se bal ellenzék, csak egy olyan magabiztos elnök jelentheti ki, mint Nazarbajev, s ő is csak „kifelé”, a külföldnek nyilatkozhatja ezt.

Kiss Ilona: Kiütősdi

Oroszország


A repülésirányítók ugyanis épp erre a napra időzítették sztrájkjukat, tiltakozásul az augusztusi és októberi sztrájk résztvevői ellen indított bírósági eljárás miatt. Jelcinnek persze nagyon jól jött volna, ha a kongresszuson nem jelennek meg legalább a vidéki képviselők, de mivel a tiltakozó sztrájk egyik célpontja épp ő volt, legalább annyira érdekében állt az is, hogy kiegyezzen a szakszervezetekkel. Megtörtént. A bíróságok bűncselekmény hiányára hivatkozva hétfőn megszüntették az eljárást.

Takács M. József: McDonald’s go home!

Franciaország


Brüsszel e fenyegetés hatására a korábbiaknál engedékenyebb lett, jóllehet a francia kormány már a tárgyalások november 18-i újraindulásakor jelezte, hogy nem lesz hajlandó elfogadni az országa számára túlságosan kedvezőtlen alkut.

Juhász József: A kör sokszögesítése

Bosznia–Kis-Jugoszlávia


A legutóbbi jelentések szerint a boszniai háború áldozatainak száma megközelítette a 130 ezret, (!) ami a másfél éves jugoszláviai háborúskodás áldozatainak 90 százaléka. Ezek az adatok bizonyítják, hogy végképp ideje lenne véget vetni az öldöklésnek.

Egyszerre kint s bent…

A köztársaság szerb–horvát felosztása nagyjából megtörtént, de ez nyilván nem jelenti a háború végét.




Heiszler Vilmos: Egy nagy párt, amely az emberi jogokkal bíbelődik


Mióta hallottuk, hogy az emberjogi beállítottság nem tesz jót egy politikai párt gazdasági-politikai teljesítőképességének, aggódva vizslathattuk magunkat: meddig terjed doktriner – valóságidegen – kisebbségeket babusgató polgári radikalizmusunk, s hol kezdődik egészséges, pragmatikus középpártiságunk.

Ara-Kovács Attila: Ellenzékből ellenzékbe

Románia


– Az elmúlt napokban tette le az esküt a Vacariou-kormány. Változtat-e valamit az új kormányprogram Románia jövőjén?

– A Petre Roman- és a Stolojan-kormány után ez a kormány egyértelműen a visszarendeződés programját képviseli, legföljebb visszafogott, felülről irányított, lassú reformra számíthatunk.


Bíró Béla: Új kormány – télire

Románia


Végül igen eredeti megoldást választottak: mind a miniszterelnököt, mind a miniszterek csaknem felét „független” technokraták közül válogatták. Az eljárás heves tiltakozásra késztette az ellenzéki pártokat – nem véletlenül.

Bálványból bűnbak

De lássuk az előzményeket.




Yehuda Lahav: Nem kívánt gyerek


Olyan volt Prágában október 28-a, mint amikor egy ember búcsúzik az élettől. Cseh–Szlovákia utolsó két hónapját éli, az idei október 28-a volt a 74 éves állam utolsó közös nemzeti ünnepe. Szomorú őszi nap volt, nem is igen ünnepelt senki. Pozsonyban tojással dobálták meg a néhány száz ünneplőt: úgy látszik, a tojásdobálás lett a 90-es évek európai politikai kultúrájának egyik kifejezése. Prágában csak a „Baloldali Blokk” hívei gyűltek össze a szebb napokat látott Vencel téren, másnap pedig a félfasiszta „Köztársaság Párt” szimpatizánsai, köztük sok skinhead.

T. L. [Tuba Lajos]: A szerződés mindenek felett


– A kívülállók számára meglehetősen furcsa, hogy a bősi vízlépcsővitában ennyire összeegyeztethetetlen jogi értelmezések alakultak ki. Ön szerint mi ennek az oka?

– Úgy gondolom, ez abból ered, hogy Cseh–Szlovákia és Magyarország különbözőképpen fogja föl a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer építéséről és üzemeltetéséről kötött szerződés érvényességét.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon