Skip to main content

Külföld

Cigányok Kelet-Közép Európában

 
Cigányok egész Európában és az amerikai kontinensen is élnek, de mai hazájuk elsősorban Kelet-Közép-Európa és a Balkán. A meglehetősen bizonytalan népességi adatok szerint a Föld cigányainak (2-5,5 millió a különböző becslések szerint) mintegy 70%-a ebben a térségben él, a döntő többség (65%) Albániában, a volt Jugoszláviában, a volt Szovjetunióban, Romániában, Bulgáriában, a volt Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon; vagyis a volt szocialista országokban.

Radics Viktória: Vazelindemokrácia?


Szerbiában nem volt szükség választási kampányra, hisz folyamatosan választási kampány van: az évek óta tartó propagandaháborúban a kormányzó párt jobbkeze a belgrádi televízió. Minden tv-híradó csupán ingyen műsoridő a Párt részére, a többi száznyolc (!) pártocska bármelyike csupán néhány másodpercre számíthat. Egy ellenzéki – tehát: hazaáruló – újságíró kiszámította, hogy december elsején, szerdán a belgrádi tv-híradóból 543 másodperc jutott a Pártnak, míg a pártoknak összesen 24. Másnap, másodikán a vezér és csapata, 1101:23-ra nyert.

Vicei Károly: Kilépődíj Jugo-Sing-Singből


A „jugoszláv” szövetségi kormány egyik legújabb rendelete szerint 1993. december 31-től határátlépési illetéket köteles fizetni minden jugoszláv állampolgár, aki ki akar utazni az országból. A külföldi gyógykezelésre induló személy és kísérője mentesül a fizetési kötelezettség alól, és annak sem kell fizetnie, aki a Kis-Jugoszlávián kívüli valamelyik „szerb államba” megy: a Krajinák ugyanis Belgrádból nézve nem számítanak külföldnek.

Bódis Gábor: Patthelyzet

Szerbia


Néhány héttel a legutóbbi szerbiai parlamenti választások után sokak véleménye szerint nem maradt más kiút, mint ismét urnák elé szólítani a választópolgárokat.

Adatok a szövetségi megbízott jelentéséből


Számok


A Stasi hivatásos munkatársai

(a Gauck-hivatal adatbankjában nyilvántartott személyek száma)                      kb.



Kőszeg Ferenc: „Attól függ, ki használja…”

Beszélgetés Joachim Gauckkal
Stasi-iratok


Sokan azt mondták, leszámolásokra, gyilkosságokra kell számítani, ha az áldozatok elolvashatják a róluk szóló Stasi-iratokat. Ilyesmire nem került sor. De nem okozott emberi tragédiákat az iratok megismerése?

Olyan számban biztosan nem, mint ahogy tartottunk tőle. Aki attól tartott, hogy a családjában, a baráti körében valaki spicli volt, az nem keresett meg bennünket, hiszen senki sem kényszerít senkit, hogy nézze meg az iratokat. Mások viszont úgy gondolták, jobb megismerni az igazságot, mint bizonytalanságban élni, hogy ki lehetett, aki besúgott.


Iszlam Abduganyievics Karimov


1938. január 30-án született egy szamarkandi tisztviselőcsaládban. A Közép-ázsiai Műszaki, majd Népgazdasági Egyetem elvégzése után a taskenti repülőgépgyárban dolgozott. 1966 és 1983 között az üzbég Állami Tervbizottság helyettes elnöke, 1986-ig a köztársaság pénzügyminisztere volt, majd három évig területi párttitkár. 1989 és 1991 között az üzbég kommunista párt első titkára, 1990 márciusától egyben az ország elnöke, sőt egy ideig még miniszterelnöke is.

Tálas Péter: Se óvszer, se Bulgakov

Lengyelország


Egyrészt mert közismert, hogy a lengyel társadalom több mint 90 százaléka katolikus, s a katolicizmus már régóta integráns része a lengyel nemzeti tudatnak; másrészt mert 1989-ben – a kommunista rendszer elleni társadalmi harcban betöltött történelmi szerepe következtében – a lengyel katolikus egyház társadalmi presztízse jóval felülmúlta két világháború közötti népszerűségét.

Az elemzők a presztízsveszteség okát – politikai nézeteiktől függően – természetesen másként és másként magyarázzák.


Gereben Ágnes: Egy posztszovjet úr az angol királynőnél

Üzbegisztán


A november végén hivatalos látogatásra Nagy-Britanniába érkező üzbég elnököt fogadta Major miniszterelnök, sőt II. Erzsébet brit uralkodó is. A hírre alighanem sokan felhördültek Iszlam Karimov szűkebb hazájában, de a posztszovjet térség számos más pontján is.

Üzbegisztánban ugyanis a többpártrendszer alig több, mint formalitás: az engedélyezett három pártból kettőnek a vezetőit folyamatosan üldözik, s mindössze két társadalmi szervezet működhetne legálisan, ha hagynák.


Szabályzat a tüzérségi illemhelyek használatáról


1. Az illemhely mindig tisztán tartandó.

2. A WC-csészébe és a piszoárba tilos szemetet, rongyot, csikket, gyufát, sarat, ételmaradékot dobni.

3. Használat során a WC-csészére tilos ráállni; teljes testsúlyunkkal ránehezedve ráülünk, az ülep szorosan rásimul a WC-deszkára, miközben a törzset egyenesen tartjuk. Leüléskor nem a lábra támaszkodunk, azt a padlóról kissé felemelve, a kezeket a térdek mellé helyezve, testsúlyunkat az ülepre összpontosítjuk. Helyes ülés esetén a széklet nem a WC-deszkára, hanem a WC-csésze csövébe hullik.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon