Skip to main content

Külföld

Gyurovszky S. László: Helykeresés

Szlovák–orosz–román háromszög?


Mint arról hírt adtunk (Beszélő, 1993. szeptember 4.), Szlovákiában óriási belpolitikai vihart kavart az orosz–szlovák alapszerződés tervezetének ama cikkelye, mely jócskán korlátozta volna Szlovákia szuverenitását. Jelcin és Kovác ugyan e cikkely elhagyása után írta alá a szerződést, emellett azonban a nyilvánosság kizárásával, csendben megszületett az a szlovák–orosz katonai szerződés is, mely az alapszerződésen messze túlmenően aláveti Szlovákiát az orosz hatalmi érdekeknek.

Kiss Ilona: Meleg hangú hívásra várva

Beszélgetés a Legfelsőbb Tanács külügyi bizottságának elnökével


Beszélő: Mivel magyarázza, hogy nem ratifikálták a magyar–orosz alapszerződést?

– Ez sajnálatos tény. Jómagam kétszer is próbáltam rávenni képviselőtársaimat a ratifikálásra, de nem ment. Ezért mind a két fél felelős. Amikor a szerződést megszövegezték, nem szerepelt benne az ’56-ra vonatkozó kitétel. Az utolsó pillanatban Antall József kérte, hogy valami hangozzék el ezzel kapcsolatban. Jelcin azt felelte: persze, miért is ne. S ahelyett, hogy a megfelelő módon átdolgozták volna a szöveget, egyszerű külügyminiszteri jegyzékváltással intézték el az ügyet.


Kiss Ilona: „Gyorsan kellett cselekedni”

Telefoninterjú az orosz kormányfő első helyettesével


Beszélő: Mi volt a végső érv a parlament feloszlatásához?

Vlagyimir Sumejko: A referendum óta teljesen világos, hogy az orosz államiság csak úgy menthető meg, ha új választásokat írunk ki. A parlament feloszlatásához az utolsó lökést az adta meg, hogy egy szeptemberi tanácskozáson, ahol az összes tanácsi szerv képviselői jelen voltak, Haszbulatov példátlanul éles kirohanást intézett Jelcin ellen.

Beszélő: Részeges alaknak titulálta…

V.






Radics Viktória: Helyszín és szemle


Patkányok kergetnek porban fürdő verebeket az út szélén. A határ menti módos, telepes falu, Béreg (Backi Breg) végén vagyunk. A nagy élelmiszer-áruház, melynek tetején két éve még ott éktelenkedett hegesztett vasrudakból kirakva a felirat: TITO A MI JÖVŐNK, most tiszta üres. Van idő bámészkodni, mert hosszú kocsisor kígyózik előttünk. Ötpercenként meglódul a görnyedő hátak láncolata – az autójukat ugyanis tolják az emberek. Hercegszántóra mennek benzinért meg élelemért.

k [Kiss Ilona]: Kényszer vagy árulás?


Ukrajna jelenleg 2,5 milliárd dollárral tartozik Oroszországnak: Jelcin legalábbis ekkora összegről nyújtotta be a számlát. Ez az összeg az elmúlt másfél év alatt halmozódott fel, elsősorban amiatt, hogy Oroszország kisajátította a volt Szovjetunió összes aktívumát, ahelyett, hogy átutalta volna Ukrajnának és (a többi köztársaságnak) a rá eső részt.

K. I. [Kiss Ilona]: Gajdar jön – a többiek maradnak

Oroszország


Előző nap, szeptember 16-án ugyanis Jelcin elnök bankszakemberekkel tervezett találkozója helyett váratlanul a hírhedt Dzerzsinszkij-hadosztály kötelékénél tett látogatást. De itt sem a KGB utódszervezeteként működő belügyi elitalakulat harckészültségi fokát ellenőrizte, hanem bejelentette a tisztikar előtt, hogy változtatást hajt végre a kormányban: visszahelyezi „jogaiba” Jegor Gajdart, a tavaly decemberben menesztett radikálliberális piacgazdász kormányfőt, és megteszi gazdasági miniszterelnök-helyettesnek.

Orosz István: A szakszervezeti hatalom vége?

Anglia


Szakszervezetek pártjából szakszervezeti párt

Amióta a szakszervezetek 1900-ban saját politikai „meghosszabbításukként” létrehozták a Brit Munkáspártot, azóta folyamatosan politikai pénzügyi alapot különítenek el a munkáspárti képviselők, illetve a párt támogatására. A mintegy 10 millió szakszervezeti tagnak csaknem a fele, 4,8 millió fizeti az ezt az alapot fenntartó „politikai illetéket”. Mind ez idáig minden szakszervezeti vezető automatikusan annyi szavazattal érkezett a Munkáspárt évi konferenciájára, ahányan politikai illetéket fizettek az adott szakszervezetben.


Kiss Ilona: Ki vezényel?

Orosz válság


A szimbolikus mozzanatokban egyébként is bővelkedő koncert figyelemre méltó időzítése és előkészítése azt jelezte: Jelcin számított a győzelemre. A győzelmi mámorból vasárnapról hétfőre persze vajmi kevés maradt: az elnök szembesülni kényszerült azzal, hogy a parlamentet nem elég „végképp eltörölni”. A legnagyobb gondot nem a Fehér Házon belül maradtak okozzák számára: őket ki lehet füstölni. Még csak nem is az alkotmányellenesség a fő baj: a szovjet-brezsnyevista alkotmányt talán nem kellene annyira sajnálnunk.

Kiss Ilona: Flottakeringő

Orosz–ukrán vita


A krími csúcstalálkozón két nagy problémahalmaz került terítékre: az ukrán atomfegyverek és a fekete-tengeri flotta kérdésköre, ám az ezekkel kapcsolatban kötött nagy horderejű megállapodások érvényét mindjárt másnap kétségbe vonták. A Jelcin–Csernomirgyin – Kravcsuk–Kucsma párost ugyanis saját hazájukban egyre kevesebben tartják legitim állam- és kormányfőnek.

„Nem történt semmi”

Pedig Jelcinék igen sokat végeztek.




Tálas Péter: Balra tarts!

Választás Lengyelországban


„A lengyel választásokon mindig történik valami meglepő: az 1990-es elnökválasztás első fordulójában az ismeretlenségből jött Stanislaw Tyminski győzte le az esélyesnek kikiáltott Tadeusz Mazowieckit; 1991 októberében a Leszek Moczulski Független Lengyelország Konföderációja (KPN) növelte meg meglepően nagy arányban szejmképviselőinek számát; most pedig itt a baloldal… De én azért nem dramatizálnám a helyzetet – összegzi véleményét varsói ismerősöm, Stanislaw Wlodarz, a lengyel szenátus munkatársa.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon