Skip to main content

Külföld

Bányai Péter, Saszet Ágnes: Az állam mi vagyunk

Román titkosszolgálat


„Az SRI mindig is az alkotmányban rögzített elvekhez igazodott” – adja meg az alaphangot mindjárt az első mondat, megfeledkezve látszólag arról, hogy a Román Hírszerző Szolgálat már az alkotmány megszavazása előtti másfél évben is létezett. Előre tudták volna, hogy mi lesz az alkotmányban? Sőt, eszerint nemcsak azt tudták, hogy mi lesz és mi nem lesz benne, hanem azt is, hogy hogyan kell értelmezni a cikkelyeket.

Igen, elképzelhető, hogy valóban tudták. Nincs igaza ugyanis azoknak, akik az SRI-t csupán a Secu utódjának tekintik: eszköznek a pártállam kezében.


Bíró Béla: Valami bűzlik Dáciában


A „Caritas”-jelenség az utóbbi időben mind élénkebben foglalkoztatja a román ellenzéki sajtót is. Nem véletlenül, hiszen teljesen nyilvánvaló: ha a betett összegeket a „játékos” három hónapon belül 10 százaléknyi közvetítési díj levonása után 7,2-szeresen akarja visszakapni, a játékban részt vevők számának három hónaponként 7,2-szereződnie kell.

Tálas Péter: Nyílt és rejtett koalíciók

Lengyelország


Az a 13 párt már eleve elvérzett, amely az említett határidőig az 52 választási körzetből csak 26-nál kevesebben volt képes területi listát állítani: ezzel ugyanis egyrészt elvesztették jogukat arra, hogy országos listát állítsanak, másrészt aligha valószínű, hogy így képesek lesznek elérni az 5 százalékos parlamenti küszöböt.

Ember Mária: Párizs a háború után?


1 .

„…Végeredményben Anglia nem volt megszállva, és ebből következőleg sohasem kellett letennie ezt a vizsgát. Nem tudhatjuk, milyen jól vagy milyen rosszul viselkedtünk volna mi” – fejtegeti George Melly angol publicista a Sunday Times június 13-i kulturális mellékletében, Franciaország második világháborús helyzetén, német katonai lerohanásán és a megszállókkal való együttműködések tényén töprengve.

Méltányosságra kevésbé hajlamos, kajánabb gondolatsorokat is olvashattam londoni tartózkodásom alatt a francia ellenállás történetének napi furcsaságairól.




Szőcs Géza: A Neptun-gate hátteréről


A most kirobbant konfliktus teljesen törvényszerűen következik az erdélyi magyarság sajátos politikai képviseletéből. Egyedülálló teljesítmény stabil politikai alakulatot teremteni egy rendkívül instabil térségben – s az erdélyi magyarság saját akaratából alakította ki az RMDSZ által képviselt egypártrendszert –, ám ezért rendkívül nagy árat kellett fizetnie.

Bíró Béla: Újabb boszorkányüldözés?


A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálata szerint Tokay György, Frunda György és Borbély László, az RMDSZ parlamenti képviselői amerikai közvetítéssel „négy menetben lezajlott titkos tárgyalássorozatot” folytattak a román kormány tisztviselőivel. „Titkos tárgyalásaikról nevezettek sem a közvéleményt, sem az RMDSZ vezetőségét nem tájékoztatták.

Csorba Béla: A nemzethaláltól a ginekológiai autóbuszig

(Adalékok a balkáni nácizmus fejlődéstörténetéhez)


Mirko Kovac már régen elhagyta Szerbiát, miként elvbarátai közül is igen sokan. Emlékszem, 1991 nyarán, temerini múzeummentő sztrájkunk idején táviratban köszöntötte és buzdította a már vagy egy hete a múzeum bejáratánál „ülő” magyarokat. Ennek akkor példátlanul nagy erkölcsi jelentősége volt. Mindenki, tehát a hatalmon levők is tudták: Mirko Kovac az egyik legjelentősebb kortárs író az akkor még „nagy” Jugoszláviában.

Én az elveihez hű, tántoríthatatlan demokratát is tiszteltem benne.


Ó Pál: Kísérlet vagy illúzió?


Az immár ötödik számánál tartó periodika egy csapásra nagy népszerűségre tett szert a százezer példányban készült első szám kétszázezres utánnyomása is pillanatok alatt elfogyott. A lap ára 10 frank, melyből 8 frank magát az árust illeti meg, aki az „alapszabály” szerint hajléktalan munkanélküli. Persze a franciák nemcsak merő szolidaritásból veszik a lapot, hiszen tartalma is rendkívül vonzó: egyebek közt azáltal, hogy saját szemszögéből „folytatja” a francia közvéleményt foglalkoztató vitákat.

Szergej Mihajlov: Minden hatalmat a KGB-nek!?

Oroszország


Mindennapos akciófilmek

A szaratoviaknak megint röstelkedniük kell, hogy a város egyetlen nagy szülötte, Csernisevszkij, forradalmi demokrata tevékenységre adta a fejét.


Gyurovszky S. László: Az egyensúlyozás elmélete

Politikai vihar a szlovák–orosz szerződés kapcsán


A polémiát Ján Carnogursky, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke robbantotta ki, aki kijelentette, hogy az akkor még csak tervezetként létező szlovák–orosz alapszerződés kétségbe vonja Szlovákia szuverenitását, s meggátolja az ország tervezett NATO-tagságát. Az ellenzéki párt nyomatékul kilátásba helyezte a parlament rendkívüli ülésének összehívását.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon