Skip to main content

Külföld

Kőbányai János: „A fasizmus ellen harcolunk”

Interjú Jován Divják brigádtábornokkal, a Bosznia-hercegovinai Hadsereg főparancsnok-helyettesével


Milyen érzés szerb létére szerbek ellen harcolni?

Én nem a szerbek ellen harcolok, hanem a vak nacionalizmus, mondjuk ki kereken: a fasizmus ellen. Nekem Bosznia-Hercegovina a hazám. Itt élek 28 éve. Szarajevó polgára vagyok, mint bárki más: ezért kötelességem védeni, megmentem a szerb és a horvát nacionalizmustól. A fasizmus, ami ellen harcolok, persze nemcsak itteni jelenség, Zsirinovszkij előretörésének például közvetlen következményei is lehetnek térségünkben. Meg kell írnia: az, hogy itt polgárháború vagy vallásháború folyik: csak propaganda.


Kőbányai János: Szarajevói jelentés I.


„Ha egy életet megmentettél, mintha az egész világot mentetted volna meg.”
„Ha egy embert elpusztítasz, mintha az egész világot pusztítottad volna el.”
(Talmud)




A huszonegy hónapja ostromlott Szarajevóba a zágrábi UNPROFOR-laktanyán és kommunikációs központon, de leginkább egy műanyagba olvasztott kártya megszerzésén keresztül vezet az út. Ez jogosítja fel tulajdonosát arra, hogy saját felelősségére, meghatározott időn belül a volt Jugoszlávia területén folyó harcok színtereire be- és kiutazzon.

Angster László: „Az ellenzék eleve gyanús”


Magyarországon sokakat meglepett Kis-Jugoszlávia és Horvátország közeledése.

Pártunk ellenzi ezt a paktumot: megkötése után demonstratív módon elhagytuk a horvát parlament, a szábor üléstermét. Nem általában zárjuk ki a horvát–szerb megállapodás lehetőségét, csupán azt kifogásoljuk, hogy Kis-Jugoszlávia az egyezményben nem ismeri el Horvátország státusát a nemzetközileg rögzített határok között, holott véleményünk szerint minden további lépésnek ez az előfeltétele.


Bódis Gábor: A szankciók árnyékában

Horvátország


„Vrag je odnio salu”, azaz „ennek már a fele sem tréfa” – így kommentálta az elmúlt hétvége eseményeit egy ismert zágrábi publicista, miután a Biztonsági Tanács ultimátumot intézett a horvát kormányhoz: két héten belül vonja ki reguláris csapatait a szomszédos Boszniából, mert ellenkező esetben ugyanaz a sors vár rá, mint Szerbiára és Crna Gorára.

Sami Kohen: A pántörök álom vége


A hidegháború utáni Törökország jó ideig arra aspirált, hogy befolyását a Balkántól egészen Közép-Ázsiáig kiterjessze. Ám ez a szándék mostanában igencsak gyengülni látszik.

Azerbajdzsánban megbukott a leváltott Elcsibej elnök törökbarát rendszere, és az egykori kommunista pártvezér, Gejdar Alijev jutott hatalomra, ami már önmagában is váratlan és komoly eróziót okozott az ankarai szándékokban.


Tálas Péter: Szakszervezet – bomba a koalíció alatt

Lengyelország


Miként az várható volt, a 82 billió zlotys deficitet (a GDP 4,2 százalékát) előirányzó és az adónövelések révén az állami újraelosztást erősítő 1994-es lengyel költségvetés tervezete nagyobb sikert aratott a nemzetközi pénzintézetek képviselőinek körében, mint a jelenlegi koalíciót alkotó Demokratikus Baloldali Szövetségen (SLD) és a Lengyel Néppárton (PSL), illetve a Ryszard Bugaj vezette Munka Unión (UP) belül.

Yehuda Lahav: Szeszélyesen, de biztosan jön

Közel-Kelet


Tel-Avivba érkezve alig 30 méterre parkoltam a lakásomtól. Az eső csak szemerkélt, az esernyőt a kocsiban is hagytam, de alig tettem pár lépést, megnyíltak az ég csatornái, és mire a házhoz értem, a trópusi eső bőrig áztatott. Tíz perccel később már megint sütött a nap.

Az arab–izraeli béketárgyalások hasonlatosak ehhez a közel-keleti tavaszelőhöz.

Esőfelhők. A hangulat olykor pesszimista. Az Oslóban megkötött és Washingtonban a múlt szeptemberben aláírt elvi megegyezés után sokan gyors előrehaladást és megállapodást reméltek.




Juhász József: Az agresszorok kiegyezése?

Bosznia


A kapcsolatok normalizálását célzó múlt heti szerb–horvát egyezmény ellenére Boszniában minden maradt a régiben. Sőt, az egyezmény paradox módon még a szerb–horvát harcok kiújulását is eredményezheti.

Horvátország és Kis-Jugoszlávia egyezménye akár optimizmusra is adhat okot. Bár csak közvetetten és részlegesen, de politikailag kölcsönösen elismerve egymást, helyreállították a közlekedési és távközlési kapcsolatokat, megnyitották a Belgrád–Zágráb-autópályát, ami együttvéve akár a békefolyamat kiindulópontjává is válhat.


Vitalij Moszkalenko: Megvédlek, ha belehalsz is!


Meghökkentő dolog történt velem a minap, miközben a moszkvai Vízistadionban egy tömegjelenetet forgattam. Odajött hozzám három kaukázusi férfi – megtudván, hogy én vagyok a filmesek főnöke –, és felajánlották, hogy a testőreim lesznek. Az egyikük először az anyanyelvén szólított meg, nem pedig oroszul. Talán mert nem vagyok az a szőke, kék szemű orosz típus.

Kiss Ilona, Kőszeg Ferenc: „Valahol középen, Svejk és Kafka között…”


A rendszerváltás napjáig kazánfűtő volt. Hogyan lett külügyminiszter?

Nagyon egyszerűen. Egyik nap kitört a forradalom, a következő kedden folyószámlát nyitottam az addig illegálisan kiadott havilapnak, vasárnap pedig megkaptam a külügyminiszteri tárcát. Gyorsan ment. De komolyra fordítva a szót: először is, érdekelt a politika, leginkább a külpolitika, külpolitikai hírszerkesztő voltam a csehszlovák rádiónál a hatvanas években, aztán külföldi tudósító a Távol-Keleten. ’68 után egyike voltam azon keveseknek, akik külpolitikával foglalkoztak.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon