Skip to main content

gazdaság

Köllő János: 11/XII. Van-e minden rosszban valami jó, és mennyi?

Munkanélküliség


Nem az „elkerülhetetlen szerkezeti átalakulás beindulása” és a munkanélküliek szenvedései – mint jó és rossz – szembeállítása a célunk. Az aktív foglalkoztatáspolitika (jó) hiányát sem fogjuk a tehetetlen kormány (rossz) szemére vetni. A munkanélküliséget, meggyőződésem, helytelen lenne a kormány népellenes bűnei közé sorolni.

(Talán mégis helyesbítek. Nem tudom, megfigyelték-e: míg a liberálbolsevista-judeoplutokrata maffia bűnöket követ el a nép ellen, addig a kormánykoalíció vétkeket a nép iránt. Tanulmányhoz illő hivatkozással: v. ö. Csurka [1992], 16.


Köllő János: 9/XII. A hiperaktív foglalkoztatáspolitika

Munkanélküliség


A foglalkoztatáspolitika – csak részben jogosan – „aktívnak” nevezett „eszközeit” (átképzés, közmunkák, munkaidőcsökkentés, korai nyugdíjazás, bérszubvenciók) az általános adóbevételekből képzett Foglalkoztatáspolitikai Alap (FA) finanszírozza.

Langmár Ferenc: A mélypont szomorúsága

Hétről hétre


Maradjunk a tekintélyeknél. Az Euromoney – szokásos bankrangsorai mellett – tavalyelőtt készítette el először a világ legjobb bankjainak rangsorát. Az elemzésben a fizetőképességre, a tőkére, a jövedelmezőségre és a vezetés minőségére koncentráltak.

Az eredmény első látásra sokkoló, írják az ismertetésben. „A legjobb bankok főként azok, amelyek otthon maradtak, és arra koncentráltak, amit legjobban tudnak, s ez rendszerint a kiskereskedelmi üzletág.” A legjobb bank – igaz, némi számviteli trükkel – egy konzervatív spanyol belföldi kiskereskedelmi bank lett.


Köllő János: 7/XII. A „jogosultsági hatás”

Munkanélküliség


Mint elmúlt heti írásunkban utaltunk rá, az (induló) segély/bér arány Magyarországon nulláról hetven százalékra nőtt, gyökeresen átrendezve a munkavállalás, munkanélküliség és inaktivitás relatív jövedelmezőségét. A segély emelésének egyik jellegzetes következménye, hogy növeli a munkaerőpiac vonzerejét a munkaerőpiacon kívüli megélhetési stratégiákhoz (alkalmi munka, inaktivitás, otthoni munka, vállalkozás) képest. Ezért azt várjuk, hogy a regisztrált állástalanok nem kis része a munkaerőpiacon kívülről rekrutálódik.

Langmár Ferenc: Bűnügyi tudósítások a gazdaságról

Hétről hétre


Az egyik és kevésbé jelentős, hogy a szombati lapok közölték a legújabb váltócsalási ügyet. A Merkantil Bankban fedeztek föl csekély háromszázmillió forint összértékű váltót. De egy „fontosabb” hír is megjelent.

„Hogyan adjunk el alkoholszondát?” A Népszabadság ezzel a címmel közölte azt az MTI-hírt, amely – a megfogalmazás szerint – egy bűnbandáról, egy kft.-ről ad hírt. Az ügyben már le is tartóztattak egy üzletkötőt. Az MTI szerint a kft. bűne legalább kettős.


Köllő János: 8/XII. A Szolidaritás elégtelen Alapja

Munkanélküliség


A munkanélküli-segélyeket – mint ismeretes – a Szolidaritási Alapot tápláló munkáltatói és munkavállalói befizetések fedezik, illetve fedeznék. Az alap azonban krónikusan deficites, s a hiányt más megoldás híján (alapvetően) a költségvetésnek kell állnia, noha elvileg természetesen szóba kerülhetne a járulékok emelése is.

A járulékok mértékét – véleményem szerint súlyos műhiba folytán – a Foglalkoztatási Törvény szabályozza.


Köllő János: 6/XII. A „lusta” munkanélküliek

Munkanélküliség


Előrebocsátom, nem tudom megválaszolni azt a kérdést, hogy milyen mértékben élnek vissza Magyarországon a munkanélküli-segély nyújtotta előnyökkel. (Határozott válaszért az olvasó indulatos kormányférfiakhoz fordulhat.) Csupán arra tennék kísérletet, hogy jelezzem: feltehetően nagyon jelentős mértékű a segélyrendszer által kiváltott munkanélküliség.

Langmár Ferenc: Látszatok környékén

Hétről hétre


A kormány – Szabó Tamás, a bankok privatizációjáért felelős miniszter bejelentése alapján –, úgy tűnik, egyedül az Állami Vagyonügynökségen (ÁVÜ) kívánja elverni a port. A lapok tudósításai szerint az ÁVÜ élén álló Csepi Lajos helyzete már korábban alaposan meggyengült, s egyébkent is elbocsátás előtt áll, nem lenne tehát nehéz őt pengellérre állítani.

De ha a kormány nem folytat le egy tisztességes vizsgálatot a felelősség teljes körű megállapítására, s csak egyetlen intézmény nyakába varr mindent, veszélyes látszatot kelt.


Köllő János: 5/XII. Aki szegény, az a legszegényebb

Munkanélküliség


Mint az elmúlt héten láthattuk, az ország megyéi között rendkívül nagy különbségek mutatkoznak a munkanélküliség miatt kieső időben. Az emiatt bekövetkező jövedelemcsökkenés különösen nagy lehet, ha a munkanélküliség a kevéssé vagyonos, beruházásra vagy éppen „dezinvesztícióra” (megtakarításainak felélésére) kevéssé képes rétegeket és térségeket sújtja.

Köllő János: 4/XII. Az „édentől” keletre (és északra)

Munkanélküliség


Az ország egyes megyéi közötti különbségeket a hivatalos kiadványok és az újságok általában a munkanélküliségi rátákban mutatkozó eltérésekkel érzékeltetik. (Jó esetben. Rossz esetben a munkanélküliek száma alapján festenek teljesen félrevezető képet.) Mint közismert, Budapest és a legsúlyosabban érintett megyék között e tekintetben három-négyszeres, az átlagos és a legrosszabb helyzetűek között mintegy másfélszeres a különbség.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon