Köllő János

Nyomtatóbarát változat

Az ország egyes megyéi közötti különbségeket a hivatalos kiadványok és az újságok általában a munkanélküliségi rátákban mutatkozó eltérésekkel érzékeltetik. (Jó esetben. Rossz esetben a munkanélküliek száma alapján festenek teljesen félrevezető képet.) Mint közismert, Budapest és a legsúlyosabban érintett megyék között e tekintetben három-négyszeres, az átlagos és a legrosszabb helyzetűek között mintegy másfélszeres a különbség.

A ráta azonban nem igazán jó mérce akkor, ha célunk a jövedelemveszteség (és költségvetési teher) vagy más, az állástalanságból fakadó problémák érzékeltetése. Ezek függnek a munkanélküliség hosszától is, amelyről aggasztó képet festettek sorozatunk eddigi részei.

Az egy aktív lakosra eső munkanélküli segélynapok becsült száma 1991-ben

Mai ábránkon azt mutatjuk be, hány munka nélkül töltött nap esett egy-egy megye átlagos (aktív) lakosára 1991-ben. Mivel az éves segélynapok számát a hatóságok közvetlenül nem figyelik meg, az adat becsült: kísérleteim szerint azonban igen kevéssé érzékeny a becslés során alkalmazott feltevésre (amely az év elején segélyezettek korábbi munkanélküliségére vonatkozik), s így megbízhatónak tekinthető. Természetesen – mivel becslésünk a segélyregiszter alapján készült – az egy főre eső valóságos munkanélküliség az itt közöltnél minden megyében nagyobb.

Az „ember/napban” mért munkanélküliség tekintetében a különbségek igen jelentősek – sokkal nagyobbak, mint a ráta alapján mértek. Egy átlagos budapesti dolgozó mindössze három és fél napot „mulasztott”, a szabolcsi helyzet viszont – a mértékeket tekintve – egyenértékű azzal, mintha 1991-ben minden aktív kereső egy teljes hónapra kiesett volna a munkából. Szabolcs és Budapest között a különbség közel tízszeres, az átlagos megyék és a legsúlyosabban érintettek között pedig jóval több, mint kétszeres.

Mindez nemcsak arra mutat rá – hívebben, mint a ráta –, hogy mennyire különböző mértékben hatja át a munkanélküliség egy-egy régió társadalmát, hanem a jövedelemveszteség nagyságára is. Egyhavi kiesés a kereső tevékenységből a munkajövedelem több mint nyolc százalékának elvesztését jelentené, ha a csökkenés egy részét nem kompenzálná a segély. A segélyt azonban adókból fizetik, és az anyagi veszteség mérsékléséhez szükséges adó (amely, példánknál maradva, 4%-os kulcs esetén is a veszteségnek csak a felét védi ki) további munkahelyek megszűnéséhez vezethet.

(Következik: Aki szegény, az a legszegényebb)

• gazdaság