Pesti Hírlap, 1991. február 15.
Egy kormánypárti képviselő felelőssége
Interjú Csapody Miklóssal
Reform, 1991. március 1.
…Élpárt még az él párt?
Elek I., Ilkei Cs., Csapody M., Zsebők L. és Mile L. MDF-képviselők pártjukról, kormányról
Magyar Nemzet, 1991. március 13.
Nem fejeket követelünk, hanem jól működő frakciót
Interjú Csapody Miklóssal az MDF-en belüli viszályokról
Magyar Nemzet, 1991. április 9.
Mártír, áldozat, lázadó vagy gonosztevő lett Csapody Miklósból, választhatott ki-ki pártállása szerint. Csapody Miklós viszont azt mondja, hogy csupán félreértésekről volt szó, nem tartalmi nézeteltérések kavartak itt ekkora bajt.
Ahogy a Tündér mondja:
„Kit a nép Robin-pajtásnak nevez;
Ki pórleánynak rémülést szerez”
(Shakespeare: Szentivánéji álom)
B. Z.: Körülötted az utóbbi időben picike viharok voltak.
Cs. M.: Valóban, több vihar is volt. Az egyik, 52-esek néven, ismertebb talán. Azután pedig a mostani.
A piaci terápia
Lényege: piacképes ötletek, vállalkozói elképzelések megvalósításának felkarolása. Az ötlettől a megvalósításig hosszú út vezet. Stációk, melyeket a „bérmunkásnak” a „vállalkozóig” végig kell járnia. A munka kollektív, a klubba tömörült ötletgazdák egymást menedzselve, segítve, együtt, majd külön-külön teremtenek maguknak kis egzisztenciát. A finanszírozás jórészt a résztvevők zsebének és anyagi teherviselésének függvénye.
Ámbár épp a Kereszténydemokrata Néppárt, melynek a miniszter az elnöke, hirdette magáról a választás előtt, hogy a szociálpolitikát tartja a legfontosabbnak kerek e világon. Akkor még nem volt ennyire lesújtó véleménye a szociálpolitika akciórádiuszáról.
Nekik sem, nekünk sem
A válság pusztán szociálpolitikával nem haladható meg, de a kormány mindeddig semmiféle jelét nem adta annak, hogy egyáltalán lenne bármilyen szociálpolitikája.
„…fény ível át, kifeszíti, fölgörbíti az asztalon, már csak a csuklója van lenn, meg a bokája… görgő ágyon tolják ki, még rázkódik és deres az arca.”
(Ken Kesey: Száll a kakukk…)
„Az elektrosokknál, kérlek szépen, nekem külön rossz volt, hogy teljesen józan állapotban raktak az asztalra. Nem adtak injekciót, nem altattak, nem kábítottak. Mert nem gyógyítani akartak, hanem megfélemlíteni! Sőt, előzőleg bevitték, hogy nézzem végig, ahogy másokat sokkolnak.
Az idei költségvetés két olyan pénzalapot különített el az önkormányzatok részére, amelynek felosztását külön törvények hatálya alá utalta. Az elmúlt két hétben döntött ezek sorsáról az Országgyűlés.
Az egyik pénzalap az önhibájukon kívül kedvezőtlen pénzügyi helyzetbe került önkormányzatok működőképességének megőrzését szolgálja. Azt, hogy azok az önkormányzatok is működtetni tudják meglévő intézményeiket, amelyek – elsősorban – az elosztási rendszer – pl. a személyi jövedelemadóból való részesedés szabályainak – megváltozása miatt forráshiányossá váltak.
1991. április 25-i ülésén a parlament elfogadta „A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvény”-t (a továbbiakban: kárpótlási törvény).
A törvénnyel kapcsolatban számos alkotmányossági kétely fogalmazódott meg. A legfontosabbak talán a következők:
1. Nem tartalmaz-e a kárpótlási törvény alkotmányellenes diszkriminációt?
2.
A magyar egészségügy – ma már ki tudja miért – 1957-ben Pomázon egy állami gazdaságot kapott ajándékba. (Akkor is történt egy és más: talán valakinek, egy becsben tartott embernek, valami új tér kellett?) 200 ággyal munkaterápiás intézet alakult belőle, vagy inkább rajta, pszichiátriai betegek számára.
A törvénytervezet indoklása az 1827-es alapító törvénycikket idézi, melynek címe: „A haza nyelvének művelésére felállítandó tudományos társaságról, vagy a Magyar Akadémiáról.” Az Akadémia elnöke 1991-es tájékoztatójának címe azonban feledni látszik az alapítók nemes szándékait: „A Magyar Tudományos Akadémia reformtörekvéseiről és az új akadémiai törvény szükséges voltának indokairól.” Bár az is lehet, hogy ez a félresikerült archaizálás az „Indoklás” történeti érvelésének hangulati előkészítését szolgálja.
Csak azért emeltem ki ezt, mert árulkodik a törvény „Indoklásának”
A tervezetnek a szakszervezetek szerepével, jogaival foglalkozó része azonnal éles viták kereszttüzébe került, ám viszonylag kevés szó esett a munkavállalással és a munkavégzéssel kapcsolatos szabályok változtatásáról. A következőkben megpróbáljuk összefoglalni, milyen lényeges kérdésekben kívánják módosítani a jelenleg hatályos Munka Törvénykönyvet.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 16 hét
10 év 16 hét