Tóth András

Nyomtatóbarát változat

A tervezetnek a szakszervezetek szerepével, jogaival foglalkozó része azonnal éles viták kereszttüzébe került, ám viszonylag kevés szó esett a munkavállalással és a munkavégzéssel kapcsolatos szabályok változtatásáról. A következőkben megpróbáljuk összefoglalni, milyen lényeges kérdésekben kívánják módosítani a jelenleg hatályos Munka Törvénykönyvet. Tájékoztatást kívánunk adni a tervezett változtatásokról, ezért az olvasókra bízzuk az értékelést, annak eldöntését, vajon a tervezet pozitív előrelépést jelent-e a mostani munkajogi szabályozáshoz képest, a munkaerőpiacokon mind hátrányosabb helyzetbe kerülő munkavállalók segítségére siet-e a jog eszközeivel munkafeltételeik védelmében, avagy növeli-e a munkavállalók kiszolgáltatottságát.

Munkaszerződés

Tiltani tervezik, hogy munkavállalókat hátrányos megkülönböztetés érjen munkavállalói érdekvédelmi szervezethez tartozás és politikai meggyőződés miatt. A munkáltató megkülönböztetés nélkül köteles biztosítani – kizárólag a munkában eltöltött idő és a szakmai képességek alapján – a lehetőséget a magasabb munkakörbe való előrelépésre. A munkáltató köteles biztosítani a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését, és fizetni tanfolyam esetén a munkabért és a költségtérítést.

A tervezet szerint kötelező a munkaszerződés írásba foglalása 5 napnál hosszabb munkaszerződés létesítése esetén. Úgyszintén kötelező lenne a munkaviszony közös megegyezéssel történő felmondásának írásba foglalása is. Meg kell állapítani a munkaszerződésben a munkavégzés helyét is. Ez változás lenne, mert a jelenlegi szabályozás csak a munkakör és a személyi alapbér meghatározását írja elő. A munkavégzés helyének kötelező írásba foglalásával megszűnik az a szabály, hogy a dolgozó alkalmazása írásba foglalás nélkül is változó munkahelyre szól, ha a munkakört a kollektív szerződés így határozza meg.

A tervezet megszüntetni javasolja a munkakönyvet. Helyette működési bizonyítványt állít ki a munkáltató, amely a foglalkoztatás időtartamát és a végzett munka értékelését is tartalmazza. De csak az előbbit tüntetik fel, ha a munkavállaló így kéri.

Megszűnik az áthelyezés intézménye, így – és a munkakönyv megszűnésével – a munkaviszonyban töltött idő számítása minden munkahelyen elölről kezdődik. Ennek elsősorban a végkielégítés és a szabadság számításánál lesz jelentősége.

A felmondás

Változtatni kívánnak a felmondás szabályain. Megszüntetni tervezi a minisztérium a felmondás indoklásának kötelezettségét. Mint ismeretes, jelenleg ha a munkáltató mond fel, döntését írásban, világosan indokolnia kell, a bíróság pedig hatálytalanítja a felmondást, ha a megjelölt indok valótlannak bizonyul.

A munkáltató felmondási szabadságát csak a törvényben rögzített tilalmak korlátozzák. A felmondási tilalmak körét jelentősen csökkenti a tervezet a jelenlegi szabályozáshoz képest, így megszűnne az a védettség, amely ma az alkoholistákat kötelező gyógykezelésük alatt, a sorkatonákat a sorkatonai szolgálat alatt és utána, a kismamákat a GYES és GYED alatt és utána további három hónapig illeti meg.

Kimarad a tervezetből az a törvényi kikötés, hogy csak különös indokkal mondható fel a gyermekét egyedül nevelő szülőnek, továbbá annak, aki 4 vagy több eltartottról gondoskodik, aki 25 éve munkaviszonyban áll, vagy akinek csak maximum 5 éve van hátra nyugdíjig.

A javaslat a felmondási időt legalább 30 napban határozza meg (a hatályban levő törvény 15 nap és 6 hónap között, a konkrét időtartam megállapítását a kollektív szerződésre bízva). A felmentési időt 15 napban tervezik megállapítani.

A jövőben a munkavállalót végkielégítés illetné meg munkáltatói rendes felmondás vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén. A végkielégítés legalább 3 év munkaviszony után járna. Mértéke 2-6 havi alapbérnek felelne meg, és az adott munkahelyen eltöltött idő arányában emelkedne. A végkielégítés számítási alapja az utolsó havi alapbér.

A tervezet bevezeti a rendkívüli felmondás intézményét is. Eszerint mind a munkáltató, mind a munkavállaló azonnali hatállyal felmondhat, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan és súlyosan megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Rendkívüli felmondásra az azt kiváltó eseménytől számított 3 napon belül (de legfeljebb egy évig) kerülhet sor. Ha a munkáltató folyamodik a rendkívüli felmondás eszközéhez, a munkavállaló nem jogosult végkielégítésre. A tervezet egyben lehetőséget ad arra, hogy a munkáltató és a szakszervezet a kollektív szerződésben határozza meg a rendkívüli felmondás eseteit. Súlyosbítja viszont a rendkívüli felmondás következményeit, hogy ha az jogellenesnek bizonyul; akkor úgy kell eljárni, mintha a munkaviszony rendes felmondással szűnt volna meg. Vagyis ilyenkor mindenképpen megszűnik a munkaviszony, csak felmentés és végkielégítés jár a munkavállalónak.

Munkakör, munkaidő

Nem tartalmazza a tervezet azt a jelenleg érvényben levő rendelkezést, miszerint a munkavállaló nem köteles teljesíteni azt az utasítást, amelynek végrehajtása egészségét és testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.

A munkavállaló munkakörébe nem tartozó munkát csak különösen indokolt esetben köteles elvégezni (a jelenlegi Munka Törvénykönyvében csak az „indokolt esetben” jelző szerepel). Helyettesítés vagy más munkavégzés időtartama nem haladhatja meg – eltérő megállapodás hiányában – az évenkénti két hónapot. A jelenlegi szabályozás szerint ez az időtartam három hónap, de kivételesen ez hosszabb is lehet, ha azt rendkívüli körülmények indokolják, vagy ha a kollektív szerződés előírja.

A tervezet szigorúan szabályozza a munkaidőt a pihenőidő védelme jegyében, és jogszabályi eszközökkel próbálja meg korlátozni a túlmunkavégzést. Egyenlőtlen munkabeosztásnál sem lehet a munkaidő napi 10 óránál hosszabb (jelenleg 12 óránál nem lehet hosszabb, de ez a korlát nem vonatkozik a váltásos szolgálatra). A munkaidő eltérő beosztását egy héttel korábban kell közölni. A mostani törvény szerint két héttel korábban, legalább két hétre kell közölni a munkaidő beosztását, amely alól a kollektív szerződés kivételt tehet. Ez esetben lehetőleg három nappal előre kell közölni a munkaidő-beosztást.

A tervezet megszünteti a szombat és vasárnap jelenleg meglevő megkülönböztetését, s csak heti két pihenőnapról rendelkezik (aminek jelentőségét többek között a pihenőnapokon végzett túlmunka ellentételezésénél láthatjuk majd). Ugyanakkor hiányzik a jelenlegi szabályozásnak az a kikötése, hogy legalább havi egy pihenőnapnak mindenképpen vasárnapra kell esnie, továbbá, hogy a pihenőnapok nem vonhatók össze egészségre ártalmas munkahelyeken.

A munka befejezése és a másnapi munkakezdés előtt legalább 11 óra pihenőidőt kell biztosítania a munkáltatónak. Jelenleg is ez a szabály, de ugyanakkor a törvény felhatalmazza a kollektív szerződést, hogy egyes munkakörökre vonatkozóan ennél rövidebb, ám legalább 8 óra pihenőidőt biztosíthat.

A tervezet a munkaközi szünet tartamát felemeli 20-ról 30 percre.

A napi munkaidő a – készenléttől eltekintve – túlmunkával sem haladhatja meg a 10 órát.

Szigorítja a tervezet a túlmunkára rendelhetők körét: anya gyermeke 6 hónapos koráig beleegyezésével sem rendelhető túlmunkára. Továbbá gyermekét egyedül nevelő anya vagy apa a gyerek 1 éves koráig csak baleset esetén vehető igénybe túlmunkára. Egészségre ártalmas munkakörben egyáltalán nem lehet szó túlmunkáról. Ugyanakkor számunkra teljesen érthetetlenül megszüntetni tervezik azt a jelenlegi rendelkezést, miszerint gyermekét nevelő anya a gyerek 6 éves koráig csak kivételes esetben rendelhető túlmunkára.

Túlmunka, szabadság

A túlmunka díjazása során megszűnik a szellemi és fizikai dolgozók eltérő szabályozása. Mindenkit megillet – választása szerint – ellenértékként a pénz vagy a szabadidő.

A túlmunkapótlék mértéke nem lehet kevesebb, mint 100 százalék.

A túlmunkáért adott szabadidő nem lehet kevesebb, mint a teljesített munkaidő (vagyis a túlmunkavégzésért járó szabadidőt ugyanúgy pótlékolva állapíthatják meg a kollektív szerződésekben, mint a pénzbeni ellenértéket. A túlmunkavégzésért járó szabadidőt a következő hónap végéig ki kell adni. A tervezet újra szabályozza a szabadságot is. A szabadság időtartama függetlenné válik a munkaviszonyban eltöltött évek számától. A szabadság tartama 20 nap, amely a 35. életévtől 25, a 45. életévtől 30 napra emelkedik.

A szabadság mellett a fiatalkorú munkavállalókat továbbra is megilleti pótszabadság, amelyeknek mértéke 16 éves korig évi 5 nap. (A mostani szabályozás szerint 16 éves korig 10, 16 és 18 között 5 nap jár a 18 év alatt munkát vállalóknak.) A tervezet nem szabályozza – mint a mostani törvény – a föld alatt dolgozók, a villamos-teherelosztók, a sugárzó munkahelyen dolgozók, a vezető állásúak, a bírók, ügyészek, művészeti dolgozók, tudományos munkatársak, újságírók, tanárok, óvónők, tanítók, tartós külföldi szolgálatot teljesítők, nyugdíjkorhatáron túl dolgozók pótszabadságát, hanem ezek rendezését a kollektív szerződések hatáskörébe utalja.

A szabadságot a munkáltató adja ki, de ezt kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére teheti. Megszűnik a jelenlegi szabályozás azon kikötése, miszerint a szabadság legalább kétharmadát egybefüggően kell kiadni.

Kártérítés

Újra szabályozni tervezik a kártérítési eljárást. Munkáltató munkavállalót 5000 Ft-ig kártérítésre kötelezhet. Az eljárási szabályokat ebben az esetben a kollektív szerződés szabályozza. Efeletti kárigényeket csak bíróság előtt lehet érvényesíteni.

Meg kívánják szüntetni a munkahelyi fegyelmi felelősségi rendszer és a fegyelmi eljárás szabályzását, továbbá a munkahelyi döntőbizottságokat. A munkahelyi döntőbizottságok megszűnésével már elsőfokon is rendes bíróság járna el a munkahelyi jogvitákban. Ugyanakkor, hogy elkerüljék a várható bírósági túlterhelést, intézkedni kívánnak arról, hogy a kollektív szerződés belső egyeztető eljárást írhasson elő. Erre vonatkozóan azonban részletesebb alapelvekről, szabályokról nem ismerhetjük meg a szakértők elképzelését.

• Belföld