Skip to main content

Belföld

Ara-Kovács Attila: Genfi epizód


Másfél évtized után végre eljött az ideje a kisebbségeknek is. Bizonyos fokig a helsinki folyamat logikájából fakadóan, másrészt a kelet-európai változások egyenes következményeként, a kisebbségi problematika szalonképes témája lett a zöldposztós csatatereknek; azaz ma már egyetlen diplomata sem találja – mint korábban – méltatlannak a többségétől eltérő érdekek komolyan vételét.

Csak az idén két konferencia is központi témájává avatta a kisebbségi jogvédelmet az épp most befejezett genfi s a szeptemberben kezdődő moszkvai.


Solt Ottilia: Laptársunk, a Magyar Fórum


A Magyar Fórum 1991. június 13-i számában megjelent egy nyílt levél Mécs Imréhez, dr. Mészáros Istvánhoz és szerény személyemhez. Vajna Iván budapesti rokkantnyugdíjas többé-kevésbé megátkozza benne a három szabaddemokrata-képviselőt, mert az SZDSZ „manapság az istentagadó-rabló-nemzetromboló kommunistákkal egy húron” pendülve támadja mindazt, ami nekünk, magyaroknak szent!” – Még hozzáfűzi, hogy mélységesen szégyelli, hogy valaha anyagilag is támogatott bennünket.

(kőszeg): Carlos


Bács, Békés és Csongrád tájain árkon-bokron át vágtat Iustitia. Varga István orosházi ügyvéd, helyi MDF-alelnök vezényletével listába gyűjtenek mindenkit, aki az elmúlt negyvenöt évben politikai és gazdasági bűncselekményeket követett el. A felelősségre vonás kezdő napja 1944. december 21. Ekkor ült össze Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés, nyilvánvalóan a kollaboránsok és hazaárulók gyülekezete, miközben az igaz hazafiak a budai Várban meg a soproni gyepűn védték a hont Szálasi nemzetvezetésével.

Bretter Zoltán: „Föl tudok vázolni egy nagyon sötét víziót is”

Beszélgetés Orbán Viktorral


Beszélő: Lezárult a parlament nyári, rendkívüli ülésszaka, akadémiai értelemben lezárult a parlament első teljes „tanéve”. Hogyan értékeled az elmúlt évet, a parlament s benne a Fidesz-frakció működését?

Orbán Viktor: Bizonyos szempontból nagyon kedvező, más szempontból nagyon kedvezőtlen pozícióból indult a parlament az elmúlt évi választások után. Kedvező pozícióból indult abból a szempontból, hogy minden szélsőség kint rekedt a parlamentből, tehát nem érték el a négyszázalékos küszöböt, se a szélsőbal, se a szélsőjobb.


Gaál Gyula: Mégis, kinek a törvénye?

(Kárpótlási aggódások II.)


Néhány szót arról, hogy mi milyen irányú változtatásokra törekedtünk.

Krokovay Zsolt: Az alkotmány zsarnoksága

Alkotmány a magasban


Az alkotmány célja a demokratikus kormányzat jogszabályainak, rendelkezéseinek és eljárásainak bizonyos határok közé szorítása. Az Alkotmánybíróság feladata a határátlépések megállapítása és érvénytelenítése. Nem egyszerűen arra hivatott, hogy elfogadja az alkotmány – mint a nagy kormánypárt kis felelősségérzetet tanúsító frakcióvezetője nyilatkozta – egyik lehetséges értelmezését (mivelhogy az nem számtanpélda, amit csak egyféleképpen lehet értelmeznünk).

Mezei György: Negyven dühös szociális munkás negyedelt uborkával


Mindenesetre a nyíltság, a szakmai szempontok hangsúlyozott kiemelése és a demokratizmus jegyében megtartott tájékoztatóból megtudhattuk, hogy

– a Népjóléti Minisztérium emberfeletti munkát végzett, amikor a beérkezett temérdek pályázatot elolvasta – csak egy részét kellett rögtön irattárba küldeni;

– a pályázók az idén sokkal fegyelmezettebbek voltak, mint az előző években, de még mindig nem voltak eléggé fegyelmezettek;

– a gyermek- és ifjúságvédelem területéről homlokegyenest ellentmondó tendenciákat tükröző pályázatok érkeztek, nemcsak az orszá






Gaál Gyula: Kárpótlási aggódások I.


A következő kérdéseket érdemes sorra vennünk:

1. Mik voltak a legsúlyosabb aggályaink az eredeti törvénytervezettel szemben?

2. Mi volt a mi javaslatunk?

3. Mi változott a törvény végleges szövegében az eredetihez képest, s e változások hogy módosítják a várható hatásokat?

Szeretném előrebocsátani, hogy nem regényíráshoz ültem le, ezért nem térek ki a törvény végrehajtásával kapcsolatos jogi bonyodalmakra, s a részint ezekből adódó, részint ettől független politikai hatásokra, súrlódásokra, konfliktusokra.








Kőszeg Ferenc: Kevesebb képviselő, arányos képviselet

Alkotmány a magasban


Beszélő: Cossiga olasz elnök, aki alkotmányjogász, budapesti sajtónyilatkozatában nagyon dicsérte a magyar alkotmányt. Miért gondolja a Fidesz, hogy új alkotmányra van szükség, pontosabban ezt gondolja-e, vagy pedig a jelenlegit véli tovább módosítandónak?

Áder János: Cossiga elnök úr bizonyára nem találkozik nap mint nap a magyar alkotmány hiányosságaival.


Matern Éva: A „nagy” Nemzeti Lakáspolitikai Koncepció


A lakáskoncepció első (pontosabban első két) változata ez év áprilisára készült el, és a Nemzeti Lakáspolitikai Koncepció nevet viselte, de – miután az egyik kormányülésen napirendre tűzték – visszaadták a Népjóléti Minisztériumnak átdolgozásra.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon