Ebben a társadalmi feszültségektől terhes időszakban különös fontossággal kell kezelnünk a munkavállalói érdekvédelem ügyét. Meg kell akadályoznunk a parlament- és pártellenes demagógia térnyerését a dolgozók között, bizonyítanunk kell, hogy a munkavállalók pártja is vagyunk.
A rendszerváltás amúgy sem kielégítő lépései a munkahelyekig alig hatoltak le, a legtöbb helyen egy megmerevedett, anakronisztikus hierarchia jellemző, ahol a munkavállaló kiszolgáltatottnak, fenyegetettnek érzi magát, az általános közérzet romlik. Rendkívül lényeges tehát, hogy tovább erősítsük kapcsolatainkat a független szabad szakszervezetekkel, munkástanácsokkal, segítsük tevékenységüket, támogassuk megalakulásukat, mint korábban. Kötelességünk, hogy részt vegyünk a régi rendszer lebontásának folyamatában munkahelyi szinteken is, ezért fordulunk valamennyi csoportunkhoz és területi irodáinkhoz.
– Tartsatok fenn minél szorosabb kapcsolatot a környezetetekben működő szabad szakszervezetekkel, munkástanácsokkal, keressétek az együttműködés lehetőségeit, támogassátok a munkahelyeken szabad szerveződésüket!
– Kutassátok fel azokat a tagjainkat, akik részt vesznek vagy szívesen részt vennének az érdekvédelmi munkában; legyen róluk nyilvántartásunk!
– Legyen minden irodában az érdekvédelemmel kapcsolatos segédanyag, irodalom! Ebben a Liga felajánlotta segítségét. Fordulhattok hozzájuk közvetlenül is, vagy a Mérleg utcai központon keresztül (Makkai László).
– Kérjük továbbá, hogy gyűjtsétek és juttassátok el a központba azokat az információkat, melyek a munkahelyi szervezkedési szabadság esetleges megsértésével kapcsolatosak! Ha megtudtok olyan esetet, ahol valakinek hátránya származott abból, hogy szabad szakszervezetet vagy munkástanácsot alapított, azokban tevékenykedik, vagy kilépett a régi szakszervezetből, esetleg új szervezetet szándékozik szervezni, készítsetek feljegyzést, rögzítsétek az érdekeltek nevét, elérhetőségét aszerint is, hogy név szerint vállalja-e a nyilvánosságot!
Üdvözlettel
Kis János, Makkai László
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 16 hét