Eörsi János

Nyomtatóbarát változat

A MOSZ-nyilatkozat rögtön el is határolja magát a „torz képtől”, hogy a munkástanács-szövetség „az MDF függvénye” volna. Az elhatárolódás mégsem egyszerű. Igaz, ígéretük szerint meg fogja szüntetni tevékenységét, és teljesen beolvad a MOSZ-ba a szövetség egyik alapító szervezete: az MDF Munkás-érdekvédelmi Tanácsa. Ám nem kaptunk választ arra, mi lesz a helyi, megyei MDF-es munkástanács-szervezetekkel, munkás-érdekvédelmi szekciókkal. E regionális egységek égisze alatt alakult meg mostanság sok (ha nem a legtöbb) munkástanács, és a pártbefolyás „torz képét” két botrány tette nehezen eloszlathatóvá: a miskolci Digép-ügy (Beszélő, 30., 32.), amely már az országos munkástanács-szervezetek július 14-i fúziója után pattant ki, valamint a nyergesújfalui Viscosa-ügy (lásd keretes írásunkat), amely épp a fúzió előestéjén kulminált.

Az alábbi beszélgetés viszont azt mutatja: más az MDF, és megint más a kormány. Valóban figyelnünk kell a bázis és az elit közötti finom megkülönböztetésre, még ha nagy is az átfedés a kettő között, és ha kölcsönösen rá is vannak utalva arra az igazolásra, amit a másik nyújt. Beszélgetőpartnerünk Bajtay József, eredeti foglalkozása szerint lábatlani papírgyári kazánfűtő, jelenleg a MOSZ társelnöke és a megszűnőfélben lévő MDF Munkás-érdekvédelmi Tanácsának hivatásos ügyvivője.

Beszélő: Nyilatkozatotok számunkra meglepetés volt.

Bajtay József: Mi volt ebben a meglepetés? Csak, úgy látszik, nem figyeltetek ide. Mindig is azt mondtuk: az egész vállalati tanácsi rendszert át kell formálni. Hogy a saját mozgalmunkkal, az MDF-ével kezdjük: három nagy munkásfórumot tartottunk (’89. február és ’90. február között – a szerk.), és mindegyiken világosan leszögeztük, hogy a gazdasági rendszerváltást meg kell csinálni. Ehhez hozzátartozik a vezetőváltás, de nem azonos vele.

Beszélő: Nem arról van-e szó, hogy a kormány azáltal, hogy a vállalati tanácsra figyel, kihúzza a sámlit a munkástanácsok alól?

B. J.: Arról is.

Beszélő: Neved is, tevékenységed is az MDF-hez kötődik, most meg bírálod a kormányrendeletet.

B. J.: A Magyar Demokrata Fórum tagja vagyok. A lábatlani szervezet, amelynek elnöke voltam, ugyanúgy munkásemberekből áll, mint egy évvel ezelőtt. Én azt tartom Demokrata Fórumnak, amit mi tettünk és teszünk, nem pedig azt, amit a kormányzat. Ha valaki az akkor elfogadott és megharcolt elvek ellen cselekszik, az önmagát zárja ki a Demokrata Fórumból, és én nem fogok miattuk kilépni. Egy kormányzatnak persze megvan a maga felelőssége, és meg vannak határozva némiképp cselekvésének irányai és határai. De ha valaki azt mondja, hogy a kormány döntését csak azért fogadjam el, mert ugyanannak a pártnak vagyok tagja, az vagy hülye, vagy kommunista!

Beszélő: Mégis: a munkástanács-szövetség – talán nem most először – a kormány ellenében foglalt állást; tegyük ehhez hozzá, hogy az MDF Munkás-érdekvédelmi Tanácsa ígéretetek szerint meg fog szűnni, és munkatársai az MDF-székházból ideköltöznek a Tárogató útra (Szakszervezeti Kutatóintézet épülete). Ez az MDF-től való eltávolodást is jelentheti.

B. J.: Jelentheti. De hadd szögezzem le: én elsősorban munkás vagyok, és csak másodsorban valamilyen pártnak a tagja.

Beszélő: Nem gyengíti-e ez a munkástanács-mozgalmat? Hiszen ennek MDF-es szárnya az utóbbi időben fejlődött dinamikusan.

B. J.: Akkor követnénk el a legnagyobb hibát, ha azt mondanánk: minél erősebben kössük az MDF-hez a munkástanácsokat. De magam is úgy érzem, mintha eltávolodás történt volna. Nem a mi részünkről, hanem mintha minket hagyott volna el a kormány.

Beszélő: Meglepett ez téged?

B. J.: Őszintén szólva, meg. Megalkuvási készséget érzek az új politikai elit és a régi gazdasági elit között. Eleinte be lehetett ezt tudni a kormány gazdasági káosztól való félelmének, de most már úgy gondolom: ez fog gazdasági káoszhoz vezetni. Mi azt mondtuk a választásokon, hogy az országban megkezdődik egy nagytakarítás, ami alatt azt kell érteni, hogy minden alkalmatlan embert, aki politikai hűségének köszönheti magas beosztását, el kell távolítani.

Beszélő: Ezt csinálja az MDF.

B. J.: Nem csinálja! Hány igazgatót mozdítottak el eddig? Keveset. Az MDF nem hajtja végre a gazdasági rendszerváltást: a korábbi politikai hatalmasságok válnak most gazdasági hatalmassággá.

Beszélő: De a szerintetek szükséges vezetőleváltáshoz mintha gyengék volnának a munkástanácsok. Ahol működnek, tapasztalataink szerint ott is messze vannak attól, hogy átfogják a vállalat vagy üzem egészét.

B. J.: Ti nem járjátok az országot. Gyertek csak el velem egy pár munkásgyűlésre, ahol tömegével gyűlnek össze a munkások! Majdnem 380 szervezetünk van pillanatnyilag, és 300-400 ezer a munkástanácstagok száma.

Beszélő: 300-400 ezer? Engedtessék meg, hogy kételkedjünk: más dolog az, hogy hány munkástanácstag van, és megint más, hogy hányan dolgoznak azokon a munkahelyeken, ahol munkástanács működik.

B. J.: Az egyesülési törvény alapján kénytelenek a munkástanácsok tagnyilvántartást vezetni. De a munkástanács tevékenysége az egész üzem dolgozóinak helyeslésével találkozik, ha sokan nem is mernek tagként belépni. 300-400 ezren vannak, akik egyetértenek a munkástanácsok tevékenységével.

Beszélő: Köszönjük a beszélgetést.

• Belföld