Skip to main content

Eörsi János

Eörsi János: A költekezés ára


Az idei év fejcserével kezdődött. A miniszterelnök január 7-én leváltotta a pénzügyminiszter László Csabát, amikor kiderült a minden várakozást alulmúló államháztartási adat, a GDP 5,8 százalékára, azaz több mint ezermilliárd forintra rúgó tavalyi hiány. Medgyessy Péter szerint a kormány hitelessége forgott kockán, hiszen a pénzügyminisztériumiak még karácsony előtt is 5,2 százalékos hiányt jeleztek előre.

A menesztés, ha úgy tetszik, igazságtalan volt, hiszen a hiányért nem csak, sőt nem is elsősorban a pénzügyminiszter volt felelős.


Eörsi János: Tabula rasa


H., a haverom kérdi: érdemes-e alkalmaznia húszéves unokahúgát az – immáron – evás bétéjében. A lány eddig próbaidőn volt az NN nevű cégnél, és nettóban 80 ezret kapott. Kérdés, hogy a lánynak marad-e ennyi, ha az NN mostantól a bt.-n keresztül bruttó 120 ezret fizet. Ettől még nem forog veszélyben a bt. evás státusa, mert a bruttó árbevétel még így is messze az évi 15 millió alatt marad.

Lássuk csak.

A lányt minimálbérrel, azaz havi bruttó 50 ezer forinttal lenne érdemes bejelenteni.




Eörsi János: A zárszámadás mint állatorvosi ló


Az idei szezonban a november közepén megszavazott zárszámadás – azaz a 2000. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény – játszotta azt a szerepet, amit általában a költségvetés szokott. Orbán Viktor és kormánya hiába próbálta kivédeni a parlamenti vitát s vele a koalíciós többség próbáját a tavaly elfogadtatott kétéves büdzsével. Ismét bebizonyosodott: idehaza a kormányzás, amelyet konstruktív bizalmatlansági indítvány soha ki nem próbált intézménye stabilizál, vígan megoldható parlamenti többség nélkül is.

Eörsi János: „Kihasználtuk az adódó mozgásteret”

Demszky Gábor főpolgármesterrel Eörsi János beszélget


Hogyan értékeled ma, hogy az 1994-ben hivatalba lépő kormány a világkiállítás lemondását kezdeményezte?

Mai fejjel is úgy látom, mint akkor: a világkiállítás megrendezésének egyedül komolyan vehető akadálya az volt, hogy hiányzott hozzá a költségvetési fedezet.


Eörsi János: Képtelen magyar expótörténet

1994-ben lemondták a világkiállítást


1994: a három évvel korábban elhatározott, s két évvel későbbre, 1996. május 11.–október 4-re tervezett világkiállítás lemondásának esztendeje. A lemondás 27 jelentkező országot érintett.

Magyarország nehéz pénzügyi helyzetében nem engedhet meg magának akkora közköltekezést, amit a világrendezvény megkövetelne – indokolta parlamenti előterjesztését a kormány. Ígérte ugyanakkor a kapcsolódó fővárosi beruházások befejezését és a honfoglalási millecentenárium megünneplését 1996-ban.


Eörsi János: „A kérdések nagyon bonyolultak”

Nagy Sándor szocialista képviselővel Eörsi János beszélget


Valahol úgy nyilatkozott: sokan a kormányzatban arra figyelmeztetnek, hogy ne legyen választási költségvetés. Ön ezzel szemben épp azt mondja, hogy inkább a meglévő lehetőségeket kellene kihasználni.

Ez így nem pontos. Nem azt mondtam, hogy nosza, csináljunk választási gazdaságpolitikát. Arról beszéltem, hogy minden választás előtt jogos a félelem, hogy a kormány választási gazdaságpolitikát fog folytatni.


Eörsi János: Kezd jól menni a gazdaság


Úgy tűnik, a „fenntartható növekedés” műszó, amelyet a mostani pénzügyminiszter oly előszeretettel vett át elődjétől a gazdaság megcélzott pályájának jellemzésére, szóval úgy tűnik, ez a fenntartható növekedés távolról sem üres közhely.

Azt, hogy „úgy tűnik”, nem modorosságból írjuk. A gazdaságban igazából mindig csak a pillanat igazságát regisztrálhatjuk; vagyis olyan információk alapján, amelyek épp rendelkezésünkre állnak. A gazdaság olyan, mint az agrárium, mindig van vele valami baj: hol az, hogy nem esik, hol meg az, hogy esik.


Eörsi János: Nem vásárolhat be, akinek nincs pénze

Antal László a gazdasági stabilizációról


A költségvetés és a fizetési mérleg hiányának lefaragásában látványosak az eredmények, de a stabilizációs politika visszafogja a keresletet, azaz úgymond „lehűti” a gazdaságot – bírálnak egyes kutatóintézetek, a jobbközép ellenzéki pártok, sőt többek szocialista oldalon is. Valóban lehűti?

Én ezt nem tartom racionális kérdésfeltevésnek.


Eörsi János: Galuska és vasút

Közlekedéspolitikai koncepció


A terminus tehát „döntően” 2000, bár ez sem teljesen biztos. Annyit mindenesetre jelez, hogy a közlekedés ügye túlmutat egy-egy kormányzati cikluson. Az utolsó koncepció – a szovjetorientált 1968-as – bezzeg húsz évre tekintett előre. Nyugat-orientáltan csak öt és fél évre futja.

Föltűnő ugyanakkor, hogy – a kormányprogramtól eltekintve – ez a mostani vezetés első távlatos műve. A „modernizációs” program hírét régóta költi már a koalíció szocialista fele – merthogy az majd utat mutat –, erre föl a kormány a közlekedésben rukkolt előre.


Eörsi János: Nemzeti vagy privát áremelés

Villanyprivatizáció


A múlt heti, június 29-i kormányülésen – egy nappal az új ipari miniszter eskütétele előtt – igencsak megoszlottak a vélemények arról, hogy még ez évben eladásra kínálják-e az erőmű- és áramszolgáltató társaságok részvényeinek többségét.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon