(eö) [Eörsi János]

Vissza a főcikkhez →

Az óév során harmadszor, ám kétségtelenül a legkézzelfoghatóbban határozott a kormány december 18-án „a borsodi acélipar reorganizációjának további lépéseiről”. A döntést siettette a helyi szakszervezetek meg a vasas-szakszervezeti központ erőteljes nyomása; e körülményt az előterjesztő Ipari Minisztérium is konstatálta, s mikor megvolt a döntés, Soós Károly Attila ipari minisztériumi államtitkár a tévéadásból is kivehetőleg tudott mit mondani az ózdi elégedetlenkedőknek. A diósgyőri figyelmeztető sztrájk s a folytatás fenyegetése merőben gazdasági szempontból bizonyára nem oly rémisztő; viszont nyilván fölébresztette a fizetési morál parancsolta lelkiismeretetet, ugyanis az Állami Vagyonkezelő Rt. a maga erejéből nem tudta kielégíteni a fölszámolás alatt lévő Diósgyőri Nemesacélművek Kft. hitelezőit.

A kormány most megengedte az ÁV Rt.-nek, hogy abból a kölcsönből, amelyet a vagyonkezelő külföldről vett föl a költségvetéssel szemben fönálló kötelezettségei rendezésére, 4,5 milliárd forintért megvásárolja a fölszámolótól a DNM Kft. fölszámolás alatt lévő vagyontárgyait, s ezzel tulajdonképpen átvállalja a kft. egyes tartozásait; más tartozásokra pedig garanciát vállal az ÁV Rt., 4 milliárd forint erejéig. További lépések Diósgyőrben: a nagyolvasztót legkésőbb 1995. április végéig leállítják, nagyjavítás céljából; az addig keletkező veszteséget a kormány megfinanszírozza 850 millió erejéig, a javításra 450 millió Ft vissza nem térítendő támogatást ad, utána 1995 végéig havi 200 millió, 1996-ban pedig havi 250 millió Ft veszteséget finanszíroz meg. Hogy aztán a kohót legkésőbb 1996 októberében végleg leállítsák, erről – ahogy a kormány-előterjesztés is leszögezi – „a szakszervezettel és a vállalat vezetőivel megállapodás született”. A diósgyőri karcsúsítás 2200–2500 ember „leépítését” jelenti. Három irányban mégis lesz előrehaladás, az állam segedelmével: 150 milliót ad a sínegyengető rendszer beruházásaihoz (további 150-et a MÁV hitelez meg, tekintettel a Budapest–Hegyeshalom vasútvonal korszerűsítésére); a Borsodferr Rt. nemesacél-hengerművének felújítására 1 milliárdos támogatást szánnak (ehhez külföldi hitelt kell fölvenni), ezenkívül 600 millióval támogatják azt a hulladék-előkészítő fejlesztést a DNM Kft.-ben, amelyre a hosszú távon működőképesnek ítélt, kisebb kapacitású elektromos olvasztó működtetése miatt van szükség.

A kormánydöntés szerint 1995-ben 1 milliárd, 1996-ban félmilliárd forinttal támogatják az ózdi Rúd- és Dróthengermű fejlesztését, az ózdi Finomhengermű Munkás Kft. tőkeerejét pedig 210 millió Ft területfejlesztési pénzzel és 205 millió Ft államilag garantált hitellel növelik. További tőkeinjekciók: a miskolci Drótáru és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi Kft.-nek (volt December 4. Drótművek) 210 millió Ft államilag garantált hitel; a Salgótarjáni Acélárugyár Rt.-nek 300 millió Ft tőkeemelés, 200 millió Ft garantált hitel; a Csepeli Csőgyár Rt.-nek 500 millió Ft tőkeemelés és 210 millió Ft garantált hitel.

A reorganizálás végösszege 20,1 milliárdra rúg, ebből azonban 4,8 milliárd erejéig „csak” garanciát vállalt az állam, amit talán nem követ tényleges pénzkiadás. A számla zömét, 14,1 milliárd forintot az ÁV Rt.-hez befolyó privatizációs bevételek fedezik, ami ellentmond a meghirdetett elveknek. A kormány ugyanis privatizációs kurzusváltást ígért, hangoztatván, hogy a privatizációból kizárólag a költségvetési hiányt kívánja finanszírozni. E tekintetben a borsodi reorganizáció veszélyes precedens lehet, hiszen ha az ÁV Rt. pénzei nem folynak át a parlament által jóváhagyott büdzsén, folytatódhat az ellenőrizetlen állami költekezés.

A privatizációs bevételekkel fedezett támogatásokon belül 11,8 milliárd szolgálja Diósgyőr talpraállítását, azaz mintegy 2500 munkahely távlatos megőrzését. Így egy diósgyőri munkahely átlag 4,7 millióba kerül az államnak. Ózdon – talán épp azért, mert eleve előrehaladottabb stádiumban van a kohászat leépülése – kedvezőbbek az arányok: itt 1600 ember hosszú távú foglalkoztatására van kilátás, és valamivel több mint 2 milliárd forint biztos állami befektetésről döntöttek december 19-én – vagyis egy munkahelyre átlag 1,2–1,3 milliót fordítanak.

• Gazdaság és társadalom