Skip to main content

Beszélő hetilap, 31. szám, Évfolyam 4, Szám 30

: Válasz

(Dr. Kézdi Andrea): Ki tudja, mit akarunk?

révész: Csalifül

nl [Neményi László]: Méltóságteljes fertály / A hazug mítosz bája

Radványi Ákos: Több nap, mint levél?

Lukács András: A tévútalap

R. S. [Révész Sándor]: Útalapadatok

Nagyrónai Tibor: A kör bezárul

(tállas): Család-kétesítés

: Kivonat a Martin Luther King Egyesület a kerepestarcsai átmeneti tábor körülményeiről írott jelentéséből

Könczöl Csaba: Híradó-objektivitás

: Máshol is/se laknak

Zolnay János: Magántulajdon kötőféken

Dr. Joó Bálint: A Kiss Imre-jelenség – amúgy szürkében

(kőszeg): Önkormányzati tűzoltóság, avagy ki lesz a miniszterelnök?

Kozák Gyula: Új diszkriminációk, régi félelmek

: Az Orenburg-különítmény, Huszárik Károly kormánya és a többiek…

Köllő János: 5/XII. Aki szegény, az a legszegényebb

–kl– [Kozák László]: Nehéz az élet és könnyű a jog

Szabad a jogsértés

Bíró Béla: Sárga csillag – tévedésből?

Kincses Előd: Félre az útból?!

Xantus Judit: Baszk kalapácsvetők

ETA-történelem

V. J. [Vajna János]: A népszerűtlenség átka

Forgách András: A pátosz rejtekutakon lopakodik

Petri Györggyel beszélget Forgách András

Hajdu: Csiky Tibor hatvanadik születésnapjára

Nádori László: Messzebbre, magasabbra – okosabban

[Kisbali László]: Az olimpiász tanulságai

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon