Könczöl Csaba

Nyomtatóbarát változat

Érdeklődve figyelem, mekkora léptekkel közeledik a Tv-híradó az „objektív köztájékoztatás” felé. Íme, hétfő este nemcsak Demszkyt nem „fedik ki” a képből, amint a dalai lámát fogadja, vele társalog. Hanem külön blokkban adnak hírt arról, hogy „két parlamenti képviselő terepszemlét tartott az egyik bosnyákokkal teli menekülttáborban”. Igaz, a híradósok az objektivitásban addig azért nem jutottak, hogy bemondják, e két képviselő az SZDSZ-es Szent-Iványi István meg Wekler Ferenc, de mindenesetre mutatták őket – és már ez is haladás.

Efölötti örömöm maradéktalan lett volna, ha – balvégzetemre – a Kepes András-féle katalóniai riportfilm közben este tízkor véletlenül át nem kapcsolok az egyesről a kettes csatornára, az Esti egyenlegre. Csak innét értem meg, a sokoldalú és elfogulatlan tájékoztatás örökkön-hős MÚK-ista bajnoka, Moldoványi Ákos mit felejtett el a híradóban megemlíteni. Nemcsak azt, hogy két SZDSZ-es képviselő volt a baranyai menekülttáborban, hanem azt is, hogy nyomós oka volt odamenetelüknek: a rémhírek, amiket „egyes médiumok a menekültek okozta járványveszélyről” országgá röpítettek. S amikből, mint a helyszíni tisztiorvosnő elmondta (ő az egyesen sugárzott híradóból valahogy kifelejtődött), úgyszólván semmi nem igaz. Mindössze tucatnyi egyedi hasmenéses eset volt a több ezerből, ami nem haladja meg a normális hazai átlagot. Wekler meg Szent-Iványi pedig azért mentek, hogy személyesen tisztázzák, van-e alapjuk ezeknek a rémhíreknek – amiket közzétenni azoknak lehetett nyomós okuk, akik általuk is növelni kívánták a menekültbefogadás-ellenes közhangulatot, s ezzel nyomatékosítani a pórnép előtt ama kormányintézkedések jogosságát, amik szerint szigorítani kell a háború elől fejvesztve menekülő szerencsétlen bosnyákok beengedését. Merthogy Nyugaton is szigorították őket – mi pedig éppen „fölzárkózóban vagyunk a fejlett Nyugathoz”.

Mármost: hol is találkoztam pár napja ezekkel a „rémhírekkel” legelébb? Hoppá – az egyesen, a híradóban, emlékezetem szerint ugyanabban, amelyikben bejelentették, hogy félezernyi, mindenéből kibombázott boszniai menekült, öregek, gyerekek, asszonyok szeretnék 15–20 óra után valahol a magyar határ innenső oldalán egy viszonylag nyugalmas táborhelyen álomra hajtani fejüket. De nem tehetik, mert a határőrség kormányutasításra nem bocsátja be őket, vagy ha mégis, „csak kivételes esetben, merőben humanitárius megfontolásokból”. És „merőben humanitárius megfontolásból” – küldözgették őket az egyik határátkelőhelytől a másikig, nappal a harmincöt fokos kánikulában, éjjel szúnyogok rajától övezetten.

Így már érthetővé válik, miért is látogatott el az SZDSZ-es Wekler Ferenc meg Szent-Iványi István a déli határ menti menekülttáborba. És érthetővé válik az is, miért nem szerepelt a Pálfy G.-féle Tv-híradóban az a tisztiorvosnő, aki nem átallotta hangulatkeltő rémhíreknek nevezni azokat a tudatos félretájékoztatásokat, melyek szerint a menekültek befogadása járványveszéllyel fenyegeti a környék magyar lakosságát. Ez esetben Moldoványi Ákos esetleg kénytelen lett volna így kezdeni: „Korábbi téves tájékoztatásainkkal ellentétben, a két SZDSZ-es képviselő és a tisztiorvosnő tájékoztatása alapján tudatjuk, hogy a menekülttáborokból nem fenyeget semmilyen járványveszély, a kormány döntését a menekültek befogadásának adminisztratív megnehezítéséről tehát nem a magyar lakosság fokozottabb védelme, hanem »magasabb szempontok« indokolják.”

• Belföld