Skip to main content

Máshol is/se laknak

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A magyar Országgyűlés a nyári szünet előtt küszködött a lakástörvénnyel. A törvénytervezetről már korábban írtunk (Beszélő, 1992. május). Úgy gondoljuk, hasznos lesz, ha az olvasó megismerkedik más országok bérlakás-gazdálkodási gyakorlatával is. A példák talán meggyőzik az olvasót arról, hogy a lakáspolitika olyan dolog, amelyet nem lehet jól csinálni, csak rosszul vagy még rosszabbul. A törvényhozó a csapdák között válogathat. Ezen a héten az osztrák, a jövő héten az amerikai gyakorlatot vesszük szemügyre.


Hivatkozott cikkek

„Lakástörvény” – koncepció nélkül

Kapcsolódó cikkek

„Lakástörvény” – koncepció nélkül

Megjelent: Beszélő hetilap, 31. szám, Évfolyam 4, Szám 30


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon