(Dr. Kézdi Andrea)

Nyomtatóbarát változat

Mint egyszerű V. kerületi SZDSZ-es képviselő, már kétszer is lemondott frakcióvezető, kissé értetlenül állok az események előtt. Mi történik az V. kerület önkormányzatában?

Ha a sajtót is elolvasom, még zavarosabb a helyzet. Úgy tűnik, mintha a háború a polgármester, Mihályi Gábor és a jegyző asszony, Xantus Judit között folyna. Mintha az lenne a fő kérdés: joga volt-e a polgármesternek felmondani a jegyzőnek? Követett-e el a testület formai hibákat, amikor felfüggesztette 15 napra, a fegyelmi vizsgálat idejére a polgármester tevékenységét? További kérdések: mit vizsgálhat, milyen iratokat tekinthet meg a sebtében felállított fegyelmi bizottság, joguk van-e bemenni és hogyan a polgármester lepecsételt szobájába. Jogászok hada vonult fel mindkét oldalon, és az ő segédletükkel folyik a háború. Miközben nem működik a hivatal, nem lehet a kerületben semmit elintézni. Hiába ígérek segítséget az egyik óvoda vezetőjének, nem tudok felelőst találni, az egyik vállalkozó nem tud megkezdeni egy jelentős építkezést, mert nincs senki, aki alá merné írni a szerződést. Mert hát ki tudja, hogyan dől el a háború?

A jegyző asszony ügye csak a felszín, ez nyilvánvaló. Az is látható, hogy elemi erővel tört fel az elégedetlenség a testület tagjaiból. Mihályi Gábor nem jó vezető. Nem alkalmas arra, hogy egy hivatalt és egy kerületet vezessen. Akármilyen súlyos hibákat is elkövet, akármennyire veszélybe sodorja a hivatal és a kerület működését, ő a polgármester. Nem lehet visszahívni még akkor sem, ha olyan súlyos vádakat is felhoznak ellene, mint ez a mostani: a jegyző asszony azonnali hatályú elbocsátásával veszélyeztette a kerület és a hivatal működését. Abban az időben tette ezt, amikor úgy látszott, az eddigi csendes viharok után végre dolgozhatunk.

Talán két év után sikerül csak a munkára koncentrálnunk. Úgy tűnt, van, volt esélyünk még csodát tenni közös erővel. Legfeljebb összesúgnak a hivatalban, mosolygunk a testületben, ha a polgármester már megint ostobaságot csinál. Sebaj! Így szokták meg régen a tanácselnököknél és az igazgatóknál is. Legfeljebb nem változik semmi. Az alkalmatlan emberek a helyükön maradnak. Odakötözik magukat a székükhöz Odüsszeusz módján, fülüket bedugva nem hallják meg az elégedetlenkedők szirénénekét.

Kedves Belváros–Lipótváros Önkormányzatának Képviselő-testülete!

Ki tudja, hogy mit akarunk?

• Visszabeszélő