Skip to main content

Beszélő hetilap, 8. szám, Évfolyam 2, Szám 8

Fényi Tibor: Miért legyek én tisztességes?

A szekszárdi belügyesek emberi jogairól

(kőszeg): Egy : egy

Petri György: Nyugi!

Szabó Miklós: Improvizáció – a NATO-tag Magyarországról

Václav Havel: Václav Havel beszéde az amerikai kongresszus előtt

Vajna János: Mandela és Samir

Szilágyi Imre: A nagyszerb nacionalizmus prófétája

Bozóki András: Az Ellenzéki Kerekasztal (első) története

Bauer Tamás: Az okos lány

(Dr. Féderer Ferenc): Magyarországi nemzetiségi sérelmek

(Nyílt levél)

Révész Sándor: Válasz Féderer úrnak

Fényi Tibor: Újra itt a nagy csapat?

Kende Péter: Két dologról egészen röviden

–t [Solt Ottilia]: 1 éven belül gyógyuló végleges állapot?

S. [Solt Ottilia]: A titokzatos pályázat és más helyesbítések

Sárdy László: Szerencsénk a szerencsétlenségben

: Szarva közt…

–foltányi–: Levegőt!

: Ha nem tetszett a film, nem kérhetem vissza a jegy árát

Az Állami Számvevőszék beszámolója a pártvagyonvizsgálatról az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága előtt – Jegyzőkönyvkivonat

E. J. [Eörsi János]: A MOSZ

Kozák Gyula: Nyílt levél

Vass Csaba úrnak, az MSZP elnöksége tagjának

Halmai Gábor: Te Endre, én ilyen szenilis lennék?

Havas Fanny: Orfeo, Stúdió „K” és a közeg

: [Újságidézetek]

: Tükör által homályosan

Mezei György: Elképzelhető lenne, azonban figyelembe kell venni…

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon