Sz. P., Heine-Medin kór következtében béna lábú II. kerületi lakos – miután türelmét vesztette a rokkantaknak kiutalható speciális Trabantra várakozván – múlt év őszén vásárolt egy használt Trabantot, átalakíttatta, és folyamodott a tanácshoz a rokkantakat megillető benzin-hozzájárulásért. Mellékelte az Országos Orvosszakértői Intézet 1989. III. 14-én kelt, 81.900/89. sz. bizottsági véleményét, mely szerint (rokkant) „állapota végleges”.
1990. január 15-én ismét igényelte az esedékes benzinpénzt. (Talán mondanunk sem kell, hogy a 2 gyerekes, rokkantnyugdíjas hősünknél nem hevert számolatlanul a fölös pénz.) Az ügyfélszolgálati iroda főelőadója január 25-én válaszolt: kéri a friss orvosi igazolás mellékelését. Feltételezéseink:
1. A főelőadó különösen optimista alkat, s bízik benne, hogy a ’89. márciusában véglegesen rokkantnak nyilvánított Sz. P. ’90. januárra meggyógyult.
2. A főelőadó fafejű és érzéketlen, hanyag bürokrata.
Csak az a baj, hogy Sz. P.-nek nincs pénze elandalodni a feltételezéseken.





Friss hozzászólások
8 év 10 hét
10 év 35 hét
10 év 39 hét
10 év 39 hét
10 év 40 hét
10 év 41 hét
10 év 41 hét
10 év 43 hét
10 év 43 hét
10 év 44 hét