Skip to main content

A titokzatos pályázat és más helyesbítések

S. [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Bizony homályos ez a munkásőrvagyon. Az iskolaalapítók kalandjairól szóló múlt heti cikkünkben sajnálatosan elfelejtettük megemlíteni a munkásőrség némely ingatlanára kiírt, és a Magyar Hírlap február 1-jei számában közzétett pályázatot. Mondanivalónkat ez kevéssé változtatja meg. A világi zsidó iskola alapítványnak figyelmébe ajánlott négy munkásőrépület közül kettő nem szerepel a nyilvános pályázatban (Vizafogó utcai és a kispesti). A súgás ténye fennáll, a ködösítés gyanúja jogos.

Rosszul írtuk azonban az amerikai pártfogó nevét. Helyesen: Ronald S. Lauder.

Félreértvén Várhegyi György közlését, tévesen írtuk azt is, hogy 1990 szeptemberében csak az óvoda indulna. Már a következő tanévben szeretnék kezdeni az iskola 1. osztályát is. A hibákért elnézést kérünk!






Hivatkozott cikkek

A szolgálat nem vész el, csak átalakul?
Vakoló

Megjelent: Beszélő hetilap, 8. szám, Évfolyam 2, Szám 8


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon