Vissza a főcikkhez →

„…Szeretnénk az illetékesek figyelmébe ajánlani: nem magánügy, hogy mire használják művelődési házainkat, ifjúsági klubjainkat. Legyen mindig szavunk a zavaros nézetek visszautasítására, igazunk védelmére! Még akkor is, ha az Orfeo tagjai képmutatóan úgy bírálnak és vádaskodnak kívülről, mintha belül lennének.”

(Magyar Ifjúság, 1972. október–november)

„Intézetünk a július 1. és 8. között Kazincbarcikán rendezendő színjátszó fesztiválra f. hó 11-i levelében meghívta az Orfeo színpadot. Tekintettel arra, hogy az országos minősítésen a zsűri a Vurstli című előadás tartalmát eszmeileg tisztázandónak ítélte, kénytelenek vagyunk június 11-i meghívásunkat visszavonni… Elvtársi üdvözlettel:

a Népművelődési Intézet igazgatója
1974. június 29.”

„Az együttes, úgy tetszik, tanúként idéz meg bennünket egy nyilvános demonstrációs kísérlethez, amelynek tárgya: mit bír el az ember, és mit lehet vele megtenni többek szeme láttára. Büchner valószínűleg félbehagyta zseniális Woyzeck-drámáját, és még az elkészült jelenetek sorrendjét sem határozta meg véglegesen. A töredék most szigorú dramaturgiai rendbe szerveződik. A jelenetek átcsoportosítása megerősíti az események kérlelhetetlen logikáját. Három cselekményszál párhuzamosan halad, a mozaiktöredékek folyamattá állnak össze: az Ezreddobos Marie elcsábításával, a Kapitány és a Doktor Woyzeck szellemi, illetve fizikai kínzásával szisztematikusan sietteti a törvényszerűen bekövetkező tragédiát. A szinkronjelenetek ellenpontozzák egymást: Marie és az Ezreddobos szeretkezése közben egy másik helyszínen a Doktor Woyzeck pulzusát méri. A demonstráció előttünk, sőt közöttünk zajlik. Akár bele is avatkozhatnánk. Tanúk vagyunk? Nem. Bűnsegédi bűnrészesek.

Székely Bélának, Woyzeck alakítójának egészen világos színű a szeme – a reflektorok miatt nem tudni pontosan –, talán kék. Olyan közel állok hozzá, hogy látom összeszűkülő szembogarát. Ha csípőre tenném a kezem, a könyökömmel megérinthetném. Hogyan képes ilyen egyedül lenni az embergyűrű közepén? Egyetlen pontra figyel. Befelé.”

(Élet és Irodalom, 1978. február)

„Az együttes hangadói megfeledkeznek arról, hogy a szocialista Magyarországon a munkásosztály és pártjának vezető szerepe érvényesül, már nincs antagonisztikus ellentét az osztályok között. A dolgozó nép választott képviselői, választóik érdekeinek szem előtt tartásával, felelősséggel végzik irányító munkájukat. Az újságírónak csak az a kötelessége, hogy felhívja a figyelmet az együttes zavaros elveire, káros magatartására.”

(Magyar Ifjúság, 1972. november)

• Kultúra