–l [Kozák László]

Nyomtatóbarát változat

„Politikáról nem vagyok hajlandó beszélni. A családban sem, mert összeveszünk. Itt csak egy ember van: Antall József! Ki az a Göncz Árpád? Írt egy-két színdarabot, amire a kutya se volt kíváncsi. Hankiss, az a senki! Egy pszichológus. Soha nem becsültem ezt a szakmát. Vagy az új kedvenc, a kis selyemfiú, Pető Iván. Ezek akarnak versenyezni Antall Józseffel?” – dörögte a monumentális hatvanas hölgy impozáns alt hangján a Budapest felé tartó gyorsvonaton, szintén hatvanas, de omlatagabb útitársnőjének. Meg persze nekem, mert a nagy formátumú hölgy azonnal megismert, mondja is. Azt is, hogy nem szereti a pártomat. Most, amikor végre elnyertük szuverenitásunkat, minden jóravaló magyarnak a nemzeti kormányt kell támogatni.

A hölgy tényleg nem merült volna bele a politikába. A csípős bevezető megjegyzések után konvencionális társalgásba vonta társát, aki elkísérte őt halottak napján a távoli dunántúli város temetőjébe.

Az erélyes hölgy rutinos tapintattal békességet és barátságos légkört akart a vonatfülkében.

A politikát a másik, a kuszább lelkű útitárs erőltette, régi, hűséges Szabad Európa-hallgató. Végül is jót beszélgettünk, nem unatkoztunk, nem bántottuk egymást ott összezárva. A hölgy meglepődve hallgatta, hogy Göncz Árpád nemcsak drámákat írt, hanem azt megelőzően életfogytiglani börtönbüntetést kapott ’56 után; Hankiss, aki maga is politikai börtönviselt, egy polcra való irodalomelméleti és szociológiai könyv szerzője, s maga a miniszterelnök kapacitálta az ellenzékkel együtt, hogy legyen a pártoktól független televízió elnöke. Pető Iván sem csupán a lányok kedvence: éktelen vaskos kötetben dokumentálta a Rákosi-korszak gazdaságpolitikáját, egy vékonyabban pedig (másokkal együtt) az ’56-os forradalom kronológiáját állította össze még 1986-ban, az illegalitás körülményei között. A hölgy, a kereszténydemokrata érzelmű átlagos rádió-, tévé-és újságfogyasztó, valamint a kormánypárti szájhagyomány részese, minderről mit sem hallott.

Hányszor hivatkoztak a méltatlanul simfelt, önbizalmától megfosztott nemzet értékeire új propagandisták? Hányszor emlegették az elmúlt negyven év morális pusztítását? Ez a propaganda most azt sulykolja híveibe, azt duruzsolja az ország fülébe, hogy jelentéktelen senkik uralják, vagy törekednek hatalomra: Gönczök, Hankissok, Petők.

Hiába olvassuk szorgalmasan a kormánypárti sajtót, a Magyar Fórumot, s hiába nézzük kötelességtudóan Boross urat az „Össztűz”-ben vagy Király B. Izabellát a Naptévében. Mégis csak ott a vonaton jöttem rá, a kellemes, ráérős beszélgetés közben, hogy az a negyven év – kis megszakítással – mily zavartalanul, mily csüggesztően folytatódik. Demokraták, utazzatok minél többet vonaton!

• Belföld